Szóval, ennyit a lázadásról

„A kormányellenes térfélen is az indulat a meghatározó. Sok minden más mellett ezt táplálja a véleményvezérek egymásra licitálása a szidalmazási versenyben, a sajtó halmozódó frusztrációja amiatt, hogy a leleplezések, az elemzések teljesen hatástalanok maradtak, de az életmódellenzékiség is, amelynek a tiltakozások léte fontosabb (ideértve az újonnan szerzett társasági élményeket), mint a tiltakozások eredménye. (Utóbbinak talán legszebb példája, amikor szorgalmas önkéntesek abban találták meg a NER-bontás kulcsát, hogy Európa egyik legnagyobb internet-lefedettségű országában kinyomtatják az internetet, és elviszik »vidékre«).

Ilyen belső hangulatban nagyon nehéz a reális mérlegelés, sokkal inkább egy kollektív pszichózis érvényesül, amelyben egy egyre elvetemültebb, ugyanakkor egyre illegitimebb ellenséggel folytatnak egyre hősiesebb harcot. A valóságban viszont a NER – jelen elemzés szempontjából mindegy milyen módokon megszerzett – tömegtámogatáson nyugszik. Hihetetlen költségeket fektetett abba, hogy a társadalmi békét fenntartsa, és bizonyos szférákban az elégedettségérzést növelje. Ezzel párhuzamosan zajlott ellenfeleinek szervezeti leépülése, amely jelenséget a tízezres tüntetések szintén eltakarnak. Tehát egyrészt van egy önszugeráló belső hangulat, másrészt egy eltűnt szervezeti erő, harmadrészt pedig a valósággal való szembenézés folyamatos hárítása. Ez a helyzet még veszélyeket is hordozhat magában.

Kétrészes cikksorozatunkat 2006 fölidézésével kezdtük, megemlítve azt, hogy sokan az akkori események újrajátszásában reménykednek – csak fordított szereposztásban. Az igaz, hogy 2006-ban sem látszott a felszínen a jobboldal belső érzelmi magjának forrponton lévő érzelmi hevülete, így a kirobbant tüntetés- és zavargássorozat meglephette az egyszeri hírolvasót. A belső hőfok ezúttal is megvan – minden más tényező hiányzik. És ha ehhez hozzávesszük azt, hogy milyen ügyek voltak, amelyek leginkább megmozgatták a NER-elleni tiltakozókat (sajtószabadság, CEU, MTA, színházfinanszírozás, SZFE, Fudan, oktatás – hangsúlyosan budapesti középiskolákat ért méltánytalanságok), illetve azt, hogy kikből áll a kormánytámogatók legelkötelezettebb tábora, akkor egy kirobbanó nyílt konfliktus túl sok jóval nem kecsegtet a tiltakozók számára – meg az sem, ami utána retorzióként jöhet.”

Fotó: MTI/ Mónus Márton