Az édesanyák azt mondják, nincs azzal semmi baj, ha sírsz, amikor valami fáj

„Az édesanyák azt mondják, nincs azzal semmi baj, ha sírsz, amikor valami fáj.

Négy éve, a nyáron Zágrábba mentünk Nagy Jóskáékkal, hogy megnézzük, miként őrül meg Horvátország a vb-döntőben. A végén vigasztalhatalanoknak tűntek pár percig, idős anya vigasztalta könnyekben fürdő harmincas fiát. Aztán tomboló erővel ünnepelték csodálatos csapatukat, a világ második legjobb válogatottját. Mezt alig lehetett venni a fővárosban, Modric, Rakitic, Brozovic felirattal már reménytelen volt.

Aztán már nyilván öregszenek, Rakitic már nincs, a különleges Brozovic, Kovacic, Modric középpálya már négy évvel öregebb, a csoportban inkább szenvednek, Japánt sem tudják aztán megverni, tizikkel mennek tovább. És jönnek szembe a brutális brazilok, a félelmetes keretükkel és úgy látszik, megtörik Horvátországot, Neymar gólt lő.

Az egészet csak azért mondom, mert nem hiszem el, milyen elborzasztó mentális erejű emberek ezek. Most is a lehetetlenből térnek vissza, bemennek a négybe innen a szomszédból, mintha nem értenék, hogy ki lehet kapni, noha kaptak már ki.

És lehet, hogy az az édesanya most éppen azt mondja a kisfiának, nincs azzal semmi baj, ha sírsz, ha továbbgondolhatatlanul boldog vagy.

És lehet, hogy megint lehet majd menni egy hét múlva Zágrábba, télen még úgyse játszottak vb-döntőt.

És akkor ezért, vagy azért, de sírnak majd megint. Úgy, ahogyan csak a futballért lehet.”

Fotó: ADRIAN DENNIS / AFP