Tisztelet a bátraknak!

„»Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.« A rendszerváltás idején szerveződő ellenzéknek ez volt az egyik követelése. Az 1989-es 12 pontot, köztük ezt is, Cserhalmi György olvasta fel a Magyar Televízió előtti ellenzéki tüntetésen.

Ezt követelik most is a tanárok. Nem akarnak többet, mint amennyit 33 évvel ezelőtt a demokratikus Magyarországért küzdő emberek és szervezetek. Utóbbiak közé tartozónak érezte magát akkoriban még a Fidesz is, az akkori tüntetés egyik szervezőjeként. Az akkori 12 pont között szerepelt az oktatás szabadságának ügye is, ugyanúgy, ahogy most is része a tanárok követeléseinek.

A bíróságok függetlenségét is követelték 1989-ben az állampárt ellen tüntetők, ezt jelenleg brüsszeli intézmények próbálják kicsikarni a magyar államtól, pénzért cserébe. Hasonlóan, ahogy a 80-as években Magyarország nyugati hitelezői is értek el kisebb-nagyobb eredményeket a diktatúra lazításában, szintén a pénzükért cserébe. A moszkvai propagandát harsogó, akkori és mostani állami sajtó közötti hasonlóságokkal sem érne véget az 1989-es és 2022-es párhuzamok szomorú sorolása.

A mostani helyzet bonyolultabb. Akkor egy visszavonuló, napról-napra gyengülő, magát népi demokráciának mondó rendszerrel szemben követeltek az emberek jogot a sztrájkhoz. Most egy ereje teljében lévő, magát illiberális demokráciának nevező rendszertől kérik a jogot a sztrájkhoz a tanárok.

A mostani rendszer fenntartói képmutatóbbak: azt hazudják, hogy biztosítják ezt a jogot. Csakhogy tavaly óta olyan feltételekkel, amelyek megcsúfolják az egész intézményt: úgy szüntethetik be a munkát a tanárok, ha közben a tanulókkal töltik az idejüket, és óráik jelentős részét is megtartják”.

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP