Szerelem és Trianon

„Oda akarok kilyukadni, hogy a politika/történelem és a foci elválaszthatatlan, nem kis erőfeszítés kell ahhoz, hogy tisztán élvezhessük a sportot magát. A FIFA is elég kétarcú e tekintetben. Kampányt szervez a rasszizmus visszaszorítására és a sokszínűség támogatására, most viszont mindent elkövetett, hogy a játékosok ne vegyenek fel szivárványszínű karszalagot, One love felirattal. Ne hergeljük azt a Katart, amely a vébék történetének talán legnagyobb korrupciós ügyletével jutott hozzá rendezés jogához, és nem jár élen az emberi jogok érvényesítése terén, hogy finoman fogalmazzunk.

Viszont úgy néz ki, hogy a szerbek is komoly büntetésre számíthatnak, mert az öltözőjükben egy olyan zászlót feszítettek ki, amelyen a koszovói szerbek szlogenje virított, vagyis páros lábbal szálltak be az amúgy is kényes politikai-történelmi helyzetbe. Persze ennek is van előzménye, hiszen négy éve a svájciak két koszovói származású góllövője a kétfajú sast formázták ki a kezükkel így hergelve a szerb szurkolókat, akik nehezen emésztették meg a kettős vereséget.

És akkor még nem is említettük a saját kétarcúságunkat. Emlékszünk a huhogó magyar szurkolókra, akik érzékenységét – nem kevés politikai háttértámogatással – sértette a féltérdre ereszkedő angolok látványa. Az érzékenységből azóta káröröm lett. A mostani vébén a német válogatott a meccs elején a szájukat eltakaró kézzel tiltakozott az ellen, hogy a FIFA el akarja hallgattatni a játékosokat (lásd: szivárványszínű karszalag). A magyar tévéstúdióban pedig már ebben vélték felfedezni a váratlan vereség okát a japánokkal szemben. A kiállás elvonta a figyelmüket a focitól, hangzott a verdikt. Deutsch Tamás vonatkozó posztjait már nem is említem (One Love, Null Punkte). Orbán sálja viszont senki érzékenységét ne sértse, hiszen az pusztán és egyértelműen foci- és nem politikai kérdés.”

Nyitókép: Christian Charisius / DPA / AFP