„Vele vagy ellene.
Egyszerű a képlet. Mi ellene vagyunk. Sokakkal együtt. Nincs itt helye sok árnyalatnak. Nem azért, mert nincsenek árnyalatok. Azért, mert most nem fontosak.
Aztán majd lesz egy olyan világ, olyan Magyarország, ahol érvényes és fontos, ha kell, akár kormányt döntő kérdés is lehet például, hogy a felekezeti iskolák kaphatnak-e több állami támogatást, mint az államiak.
De nem itt tartunk.
Most csak egy kérdés van: vele vagy ellene?
Szerintünk ellene.
Bármi áron.
Az Orbánnal szemben fennálló ellenzéki világ egy része, nácirokon politikát folytat. Ők a Fidesz hard. A kormány náci altagozata. Ők ellenfelek.
A maradékot érzékeny lelkű, tisztességes hazafias demokraták alkotják, megszámlálhatatlan mennyiségű pártot alkotva.
Voltak, akik már a kezdetekkor is a Demokratikus Koalícióval szemben fogalmazták meg önmagukat, más meg elhagyott félként zsigeri konok lett.
Tisztességes nők és férfiak, valamilyen, inkább nem pártalapú, talán civil(?) politikai rendszerben bízva, nyílt vagy kimondatlan antigyurcsányista lélekkel, fel-felhorgadnak és mondják: mi vagyunk az újak, a jövő, mi zavarjuk el Orbán rendszerét. Hozzáteszik, ha lehet mindenki menjen el. Ők persze maradnak, de kívánják, hogy jöjjön el a nagy demokratikus civil ellenállás reneszánsza, a pártok béklyóitól megszabadított emberek alkotta forradalom, a jóság kormányzása.
Parvenük nem szoktak győzni sem forradalmakban, sem választásokon.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner