Milyen jogon leckéztet másokat az EU?

2022. november 12. 13:14

Bizottság, Bíróság, Törvényszék – a teljes európai szabotázsipar felvonul az emberi jogok érvényesítése ellen, ha a nemzeti kisebbségekről van szó.

2022. november 12. 13:14
null
Veczán Zoltán
Mandiner

Kiskamasz koromban, amikor – mit szépítsük – nem feltétlenül a tanulás volt érdeklődésem homlokterében, egészen komoly módszertant fejlesztettem ki kötelességeim elodázására: kibúvóim kidolgozott rendszer szerint épültek fel, és egy kimondatlan, de nyilvánvaló célt szolgáltak, jelesül, hogy hagyjanak békén ezzel az egész tanulás-dologgal, különös tekintettel a gyűlölt fizikára és kémiára.

Amikor aztán végére értem az eszköztáramnak, és a szüleim nekidurálták magukat, hogy márpedig akkor is el fogom végezni az általános iskolát, ha törik, ha szakad, és most leülünk kisfiam, és megnézzük azokat a függvényeket, a felperzselt idő taktikájához folyamodtam: addig fárasztottam munka tépázta idegeiket, míg

végül feladták, és rám hagyták az egészet, rendszerint különféle, a jövőmet illető kifakadások kíséretében.

A sors sajátossága, hogy mostanság szerencsém volt ugyanezt a módszertant tanulmányozni egy kislánynál, aki ugyan nem vérrokonom – így ez irányú tehetségét nem örökölhette tőlem –, de a neveléséhez azért akad valamicske közöm. A lavinát ugyanúgy általában a „mi a tanulnivaló holnapra?”-hógolyó indította el, majd a részletkérdések (német, matek, irodalom, nyelvtan, természettudomány – felelés, dolgozat) során dőlt el az iránya. Mármint annak, hogy amit tanulnia kellene, azt

  • már réges-rég megtanulta, könnyű, egyszerű, kár is rá szót vesztegetni
  • nem is kell megtanulni, mert mondta a tanár, hogy nem fogja számonkérni
  • volt már belőle dolgozat, és ez csak ismétlés
  • nem lehet megtanulni, és különben is borzasztó nehéz és hülyeség

sőt mindezeket keverte is, figyelemreméltó kreativitással, ami gyakran egészen hasonló helyzeteket szült, mint amilyenekkel Karinthy Tanár úr kéremjében az ember találkozik, csak éppen amikor sok óra munka után ülne neki nyúzni a gyereket az ember, olyankor valahogy kevésbé tudta értékelni a helyzet humorfaktorát – hiába, a barikád másik oldalán sem süt szebben a nap, bármit is gondoltunk gyerekként. Az apró mikroszabotázsok – leeső toll, hegyezetlen ceruza, iskolában hagyott füzet – már csak hab volt a tortán.

Különösen bosszantó volt ez akkor, amikor mindehhez valamiféle, már-már szándékosnak tűnő figyelmetlenség és lustaság társult. Teszem azt, el sem olvasta rendesen a dolgozatban feltett kérdést, feladatot, és hát igen, hatodikban már nem a szándékot meg a kreativitást osztályozzák, hanem olyasmiket, mint levezetés, végeredmény, szófajok helyes meghatározása és így tovább. Miközben azokban a témákban, ami érdekelte, látható volt, hogy hasít – vagyis

szó nincsen képességbeli problémákról, tényleg csak a hozzáállás volt a gond.

(Lekopogom, indokolt a múltidő: egy alapos beszélgetés után – amiről nehéz lenne megmondanom, miben különbözött az azt megelőző hatezer-háromszázhuszonnégy beszélgetéstől a jövőjéről, a nyúzásmentes családi esték csodás kilátásairól, jutalmazásról, büntetésről, lelkiismeretről, miegymásról – valami átbillent nála, s bár még mindig kapunk alkalmilag egy-egy üzenetet a Kréta jóvoltából házifeladat-hiányról, röptében kiszórt röpdolgozatnégyesről, esetenként hármasról is, de alapvetően úgy tűnik, rendben lesz a dolog.)

Namármost itt van nekünk az Európai Unió, annak különböző szervei, és itt van egy régóta megoldatlan ügy, nevezzük az egyszerűség kedvéért nemzeti kisebbségek védelmének. Mivel történelmi okokból a magyar az egyik legnagyobb, autonómia nélkül létező nemzeti kisebbség Európában, érthető módon mi járunk az élen a kérdés felvetésében, de a kontinensen még több mint félszázmillió ember tartozik valamelyikhez, így a kérdés mások, és az egész EU számára sem kellene, hogy mellékes legyen. Ehhez képest minden petíció, polgári kezdeményezés, jogszabályalkotási kísérlet lepattan az uniós szervekről.

Legutóbb a Minority SafePack kálváriája került be a hírekbe, amely kezdeményezőinek 2013-ban még azért kellett pereskedniük, hogy egyáltalán lehetőségük legyen aláírásokat gyűjteni egy olyan polgári kezdeményezéshez, aminek céljai – főként a nemzeti kisebbségek nyelvi és oktatáshoz való jogai – tökéletes összhangban vannak az unió papírra vetett emberi jogi alapvetéseivel, amelynek már réges-rég, magától, kötelességéből fakadóan jogszabályokat kellett volna hoznia e jogok biztosítására.

Megint ejtette az őshonos kisebbségek ügyét az Európai Unió

Elutasította az Európai Unió luxemburgi bírósága a Minority SafePack kezdeményezőinek keresetét - az aktivisták azonban nem adják fel. Vincze Lóránt EP-képviselő szerint párhuzamos valóságban él az Európai Bizottság, ha azt gondolja, hogy az EU-n belül már minden lépést megtettek a nemzeti kisebbségek védelmében.

De idevehetnénk a nemzeti régiókról szóló kezdeményezést is, amely hasonló röppályát járt be az uniós jogi útvesztőben – s köszönet mindkét kezdeményezés elindítóinak, támogatóinak, hogy mindezek ellenére töretlenül próbálják rákényszeríteni az EU-t arra, hogy elvégezze a házi feladatát.

Mert ugyebár az indoklások is ismertek

  • az EU nem illetékes a nemzeti kisebbségek ügyeiben, ez tagállami hatáskör, valamint
  • a nemzeti kisebbségek jogai biztosítottak, nem sérültek, ami van, az maga a kánaán;
  • valóban akadhatnak problémák, de ez most nem időszerű kérdés;
  • majd kivizsgáljuk, majd értesítjük – vagyis soha.

Miközben azt is látjuk, hogy nem képességbéli problémákról van szó: ha a kreol bőrű transz-oposszumok saját, gendersemleges szoptatószobához való jogai a téma a tagállamok állami és önkormányzati közintézményeiben, vagy éppen olyan kisebbségek érdekeiről van szó, amelyek nem hétszáz, hanem csak hét éve érkeztek, az uniós fellépés kétséget kizáró és határozott. Amikor jogállamiságból, médiapluralizmusból kell leckéztetni a sorból kilógókat, nincs kecmec, habozás. Vagyis: ami érdekli az EU-t, abban az ügyben odateszi magát, ami nem, ott leesik a toll, nincs itt a füzet, ez csak szorgalmi házi feladat, és különben sem akarok fizikus lenni: megy a fárasztás.

Igen, a Minority SafePack vagy a nemzeti régiós kezdeményezés esetében az Európai Bizottság, majd a Törvényszék által adott indoklás – de nyugodtan idevehetnénk az EU teljes apparátusának szabotázsmechanizmusait –

semmiben nem különbözik a kiskamasz-kifogásoktól, amelyekkel megpróbálja elodázni kötelességei teljesítését.

S hát valóban, az emberben ez esetben is felmerülnek kételyek az adott entitás jövőjét illetőleg, s csak reménykedhet abban, hogy egyszer eljön itt is valamiféle sorsfordító beszélgetés, és megjön vele az akarat is, hogy az EU végre érvényesítse polgárai jogait, és ne hagyja, hogy megfosszák őket tőle.

Amíg erre képtelen, csak-csak felmerül a kérdés: ha a saját leckéjét sem tudja megoldani, ugyan mi jogon leckéztet másokat?

 

Fotó: Mandiner archív

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
machet
2022. november 14. 14:39
Régebben úgy mondták az erősebb,gyarmatosító jogán.Ma ugyanez van korszerűsítve, demokráciába rejtve,szépen becsomagolva.Ha a haszon nem a kívánt irányba áramlik, azonnal indul a nácizás,a diktatúrázás és gyorsan megcélozzák az akadályt jelentőt.
csapláros
2022. november 14. 06:39
1. Sajnos az a baj, hogy nem vagyunk elég kemények sem az unióval, sem a nemzeti kisebbségekkel rendelkező államokkal szemben. Nem kéne finomkodni velük, mert ami ebben az ügyben történik az a kirekesztés, a hátrányos kezelés (negatív diszkrimináció), az ENSZ Népirtás Egyezményének megsértésével járó nácizmus, vagyis NÉPIRTÁS olyan államok részéről, amelyek állmrendje is erre van berendezkedve. Ilyen a szlovák, a román is. 2. Ezen országok hivatalos állammítoszai is a nácikéra hajaznak (ős szlovák királyok, Nagy-Morva Birodalom, dako-román elmélet), az oktatásukban a történelem és az irodalom is teli van hamisításokkal, hozzá költésekkel, a vonatkozó kisebbséget előítéletesen és irántuk gyűlöletet keltő kitételekkel, hőseik, személyeik kisajátításával, pl. hogy Liszt Ferenc is szlovák volt! Ezáltal új és új soviniszta és neonáci generációk kerülnek ki a padokból, hogy beteljesítsék őseik céljait, a nemzeti kisebbségek totális asszimilálását, az egységes nemzetállam kialakítását. Vannak kisebbségeket úgymond védő törvényeik ugyan, azonban ezt a többségi nemzet nyelvhasználati és más törvényei hatástalanítják, vagy pedig a törvényeik végrehajtási körülményei hiányoznak. Ezáltal az államapparátus legfelsőbb fokától az utca emberéig biztosított a kisebbségekkel szembeni virtuális (azaz a fizikai megsemmisítéssel már nem járó, mert anélkül is eredményes) NÉPIRTÁS. 3. A dolgot színesíti, hogy vannak jó példák, a területenként változó és a nemzeti kisebbségek hátrányos helyzetét ellensúlyozni igyekvő megoldások, mint a svájci nemzetek föderális jellegű egymás mellett élése, a briteknél Skócia, Wales, a spanyoloknál Katalónia területi önálló parlamentekkel is rendelkező autonómiái, illetve a finnországi svédek és dél-tiroli németek, autonómiája valamint a szlovének valamint a Vajdaságban a magyarság részére is biztosított autonómia. A neonáci szlovákok és románok előszeretettel hivatkoznak a nemzetiségek jogaival kapcsolatos kölcsönösségre, amely során a tömb magyarságnak sem akarják megadni azokat a jogokat, amelyeket nálunk a szórvány nemzetiségeknek biztosítottak: egy az önkormányzatokkal párhuzamos szervezeti rendszerben felépülő, és a területi, települési jellegükben országosan is összefogott nemzetiségi önkormányzatok, a nemzetiségek őshonos voltának az elismerése, állandó, PÁRTFÜGGETLEN parlamenti képviselet (nálunk többnyire, a létszámból és a szórvány jellegből eredően szószóló), igazgatási oktatási nyelvhasználati és egyéb jogaikkal kapcsolatos önrendelkezés és az azokhoz rendelt költségvetési források, pályázati támogatások biztosítása. 4. Az unióban ugyan sikerült már kiharcolni valamilyen ELVI elképzelést a minimális nemzetiségi jogokról, de messze még az az állapot, hogy olyan KÖTELEZŐ, területenként és nemzetenként is differenciált követelmény- és intézményrendszer kerüljön felállításra, hogy az adott nemzetiség sorsa NE az asszimiláció legyen, de a népességének minimum a VÁLTOZATLAN arányú és létszámú fennmaradását (netán-tán, a Trianoni eredeti kiinduló 1920-as állapot visszaállítását) biztosítsa.
olajfa1
2022. november 13. 18:42
A libbantak olyan libbantak, hogy az ő "gyarmataikat" bármikor "leckéztethetik"... szóval a "GYARMATI ALAPON" leckéztetnek bennünket a libbant EU-s képviselők! ÚGY GONDOLJÁK, HOGY "FELETTÜNK ÁLLNAK"... és ők a "liberálisok"...
gonterl
2022. november 13. 11:25
Minden cselekvést a lehetőség, és nem a jog határoz meg. Akinek lehetősége van, az a jogot is megváltoztathatja, amire aztán előszeretettel hivatkozni is szokott. Ha valaki a jogszerűséget keresi, annak azt kell megvizsgálnia, hogy milyen lehetőség alapján alkották meg a szóban forgó törvényt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!