Magyar Péter bukása már a küszöbön van, nem kell sokat várni
Nos, végre tiszta víz került abba a bizonyos pohárba.
Az árnyékkormány programjának kereteit a szociáldemokrácia hagyományaira támaszkodó, de azokat megújító új középbal politika fogja meghatározni.
„Szociáldemokráciát! – ötlött a szemembe a firka egy pesti bevásárlóközpont lépcsőházának falán, más, kevésbé kifinomult köz- és magánéleti közlések között. Sajátos emlékeztető ez arra, hogy a szociáldemokrácia eszméje sokak számára vonzó alternatíva lehet, és ezt a mostani gazdasági, szociális és környezeti válság még fontosabbá teszi.
A szociáldemokrácia elismertsége nem meglepetés és nem is indokolatlan. A XX. században a szociáldemokrata mozgalom jelentős mértékben formálta Európa történelmét, és olyan vívmányokban volt döntő (bár nem kizárólagos) szerepe, mint az általános választójog, a jóléti állam kiépítése, a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás és nyugdíj, ingyenes oktatás, családi pótlék, a munkásokat védő törvények, a munkanélküli segély vagy éppen a fizetett szabadság. A szociáldemokrácia olyan magas életminőségű, gondoskodó társadalmakat hozott létre, mint a skandináv országoké, vagy – közelebb – a »vörös Bécsé«, és jelentősen befolyásolta Nyugat-Európa minden országában a jóléti társadalmak létrejöttét.
A jelenlegi helyzetben érdemes átgondolni, hogy mik azok a tanulságok, amelyek a szociáldemokrácia múltjából egy új, progresszív középbal politika számára ma is érvényesek, és hol kell továbblépni a tradíciótól. Számunkra, a Demokratikus Koalíció számára ez most különösen aktuális, amikor formálisan is az európai szociáldemokrata pártcsalád tagja lettünk, és a Dobrev Klára vezette árnyékkormány megkezdte egy új, jobb Magyarország víziójának kidolgozását.
Mi az, amit mindenképpen folytatnunk kell a szociáldemokrácia hagyományaiból?
Először is, a szociáldemokrácia több, mint szociális mozgalom. Az elesettek támogatása, a szociális feszültségek enyhítése része, de messze nem az egésze a szociáldemokrata politikának. Sőt, gyakran éppen az ellenfelei voltak azok, akik szociális intézkedésekkel próbálták kifogni a szelet a szociáldemokrácia vitorlájából. Ilyen volt például a bismarcki segélyezési és munkásbiztosítási politika, vagy akár a Horthy-korszak egyes intézkedései, a társadalmi fájdalmakat enyhítő »olajcseppek«.
A szociáldemokrácia ambíciója azonban ennél több és erősebb: a társadalom alapvető átalakítására törekszik átfogó reformokkal. Ennek eredménye lett egy olyan osztálykompromisszum, amely nemcsak javította a munkásosztály szociális helyzetét, munkahelyi védelmét, de kulturális és politika értelemben is egyenrangú társadalmi tényezővé tette, megnyitotta számára a polgárosodás útját.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt