Azt se felejtsük el, hogy a tanárok – akárcsak a kőművesek, orvosok, atomfizikusok és jobbikos politikusok – eltérően nézik a világot. Amiképpen nem érvényesek azok a leegyszerűsítések, hogy a vidékiek fideszesek, a pestiek balosok, az olaszok jó szeretők, a debreceniek reformátusok vagy hogy a svédek szőkék, úgy az sem áll, hogy minden tanár teljesen azonosul a tüntetőkkel.
Ha rossz az oktatás színvonala – mint az visszatérő vád, még a pedagógusok részéről is –, akkor erről elsősorban ki tehet? Nem maguk a pedagógusok?
Amikor a tüntető tanárok azt mondják, hogy fizessék meg jobban őket, mert akkor jönnek majd a pályára az értelmes fiatalok és a magasan kvalifikáltak, akkor ebben az is benne van, hogy most, a kevés fizetés miatt, a selejt maradt itt. Ezt ki kellene kérnünk magunknak, nem büszkélkedni vele! Bizonyos értelemben a saját állásuk ellen tüntetnek, hiszen ha nagyon jól lehetne keresni, tülekednének a magasan képzett, kiváló munkaerők a tanári állásokért, akkor óhatatlanul kihullanának a kiégett, lépést tartani nem tudók.”