„Hallgatom Gyöngyösi Mártont a rádióban, aki pártelnökként elemez. Azt állítja, hogy a Jobbik konzervatív párt, és tömegével vannak olyan jobboldali szavazók, akik a Fideszt már nem, de egy, a gyökereihez visszanyúló Jobbikot szívesen támogatnának az efféle szörnyű válságos időkben. Azután ígéri, hogy többet nem fognak össze Gyurcsány Ferenccel. Mert Gyurcsány baloldali, a Jobbik viszont nem.
Az egy dolog, hogy badarságot beszél, de valahogy nem fér a fejembe, hogy egy pártelnök miért érzi annak szükségét, hogy egy rádióinterjúban hosszasan elemezze a választópolgárok preferenciáját. Miért akarja egy politikus az íróasztalnál ülve megfejteni a hazai pártrendszer változásainak dinamikáját, miért érzi feladatának kiókumlálni a trendeket? Egy politikai közösség vezetőjének nem ez a dolga. Legalábbis, ha valóban tömegeket akar megszólítani, akkor arra aligha a legjobb módszer a politikai elemzés.
Gyöngyösi azt állítja később, hogy a Fidesz nem konzervatív, de a Jobbik »igazi konzervatív«. Ezen a ponton a műsorvezető teljes joggal rákérdez a miértre. És akkor a pártelnök, vagyis a politikai elemző átalakul politikai filozófussá. Azt állítja ugyanis magáról, hogy rengeteg konzervatív szerzőtől olvasott könyvet, de olyat semelyik sem írt, amit az Orbán-kormány csinál. Szerinte ugyanis a Fidesz felszámolta a pluralizmust. És különben is lopnak, ami nem konzervatív erény.
Ennyi és más semmi. Nem derült ki, hogy mitől lenne a Jobbik konzervatív. Sehol egy javaslat, sehol egy politikai cél.”
Nyitókép: MTI