„Ön 1999-ben Koszovóból tudósított, amikor a balkáni rendezésből kihagyott, és emiatt frusztrált oroszok aktivizálták magukat, és egy évtizednyi jelentéktelenség után bevonultak egy zászlóaljjal Pristinába, hogy megelőzzék a földi NATO-erőket. „Az oroszok bejöttek a városba és ezzel visszatértek a világ színpadára” – írta akkori cikke címében, és később is beszélt arról, hogy ez az esemény meghatározó szerepet játszott az egy éven belül elnökké választott Putyin gondolkodásában. Milyen tanulságot vont le ebből Putyin?
Azt, hogy végre lehet hajtani döntő fontosságú tetteket, és ha kellően agresszíven lépsz fel, a nyugati erők nem fognak szembeszállni veled. Hiszen az oroszoknak elég volt kétszáz katona, hogy visszatérhessenek kisebb tényezőként egy olyan térségbe, ahol korábbi komoly befolyásukat elvesztették. Szerintem tehát 1999 volt a fordulópont a nagyhatalmi ambíciók terén, a megelőző tíz évet visszavonulással töltötték, egyre csak gyengültek. A pristinai bevonulás idején Putyin magas rangú elnöki tanácsadó volt, és minden bizonnyal ő volt az egyik orosz tisztviselő, aki arra buzdította Jelcint, hogy muszáj lépniük.