„Új tanév, régi nóta: jó-e a Nemzeti alaptanterv? A 444.hu-nak nyilatkozó Miklósi László szerint nem. A Történelemtanárok Egyletének elnöke úgy véli, az vele az alapprobléma, hogy a nacionalizmus és a hazafiasság kötelező értékrendként jelenik meg benne. Az mondja, az alaptörvény szerint »büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.« Igen ám, de mi van, ha valaki nem büszke rájuk? – kérdi. – Rossz jegyet kéne kapnia? Miért kellene örülnie, mondjuk, egy nálunk élő, az iszlám világból érkezett gyereknek Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének?
Mit lehet erre mondani? Talán azt, hogy Miklósi tanár úr vegye fel az iszlámot, és oktasson az igazhitűeknél. Hirtelen nincs jobb ötletem. (Megjegyzem, a szabadkőműves Jászi Oszkár már az 1911-es parlamenti székfoglaló beszédében pedzegetett ilyesmit, amikor meghirdette a magyar kultúra és identitás megsemmisítésének programját. A hazai történelemoktatás megváltoztatására ez volt az első kísérlet. Kései örökösei most őt koppintják. Milyen érdekes!)
Én inkább Takaró Mihálynak, a Nemzeti alaptanterv elkészítésében részt vett József Attila-díjas irodalomtörténésznek hiszek, aki egy ízben kijelentette, csak olyat hajlandó tanítani, ami építi a diákjait. Ami rombolja, azt nem. Az ő javaslatára került a tantervbe mások közt Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyírő József.A kommunista korszak elhazudta a nemzet igazi irodalmárait.”
Nyitókép: Facebook