„Nyolcból hét időközi önkormányzati választást veszített el az ellenzék június óta Budapesten, ebből hat alkalommal a Fidesz olyan helyen tudott győzni, ahol 2019-ben ellenzéki képviselőt választottak. A megszorításokat és az áremeléseket tehát eddig nem tudta politikailag kihasználni az áprilisi vereség óta padlón lévő ellenzék. A Fidesz és az ellenzék közötti versengést azért érdemes elsősorban a fővárosban vizsgálni, mert itt a legerősebbek az ellenzéki pozíciók, valamint azért, mert itt legalább állít az ellenzék jelölteket, nem úgy, mint számos vidéki településen.
A közös jelöltekkel és közös listával induló ellenzék – amit egységesnek azért túlzás lett volna nevezni – április 3-án a 18 fővárosi egyéni országgyűlési választókerületből mindössze egyet veszített el. Ellenzéki szempontból azonban aggodalomra okot adó jelenségek már áprilisban is mutatkoztak. Több olyan választókerület volt, ahol a korábbi ellenzéki fölény a töredékére csökkent, és éppen csak meglettek a papírforma-győzelmek. Elsősorban a budapesti lakótelepeken volt tapasztalható az ellenzék visszaesése, holott korábban itt voltak fellelhetők legalábbis a baloldali pártok törzsszavazói.
Az ellenzék számára katasztrofális választási szereplés következtében aztán újabb negatív folyamatok indultak be. Az egyik, hogy maga az ellenzéki együttműködés megszűnt, s bár alkalmilag, az időközikre általában nagy csikorogva összeállnak ismét, az egység látszata minden korábbinál gyengébb. Ha pedig a pártoknak nincs nagy kedvük egymáshoz, akkor érthető, hogy a választóknak sincs túl sok kedvük hozzájuk.”
Nyitókép: MTI/Balázs Attila