Sunnyogások Ukrajnában

„A helyzet az, hogy nem kötnek mindent az orrunkra. Azon természetesen hosszasan lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy inkább nem. Vannak olyan hátterek, amelyekről nem is biztos, hogy feltétlenül tudni szeretnénk, akadnak olyanok, amikről jobb lenne, ha lennének ismereteink, mert megspórolhatnánk magunknak az összeesküvés-elméletek gyártásába feccölt időt és energiát, de olyanok is, amelyek ha mégis nyilvánosságra kerülnek, már alap erkölcsi szinten is nyiladozni kezdenek a zsebkések. De kezdjük mégis ezt a rövidke összeállítást egy olyan esettel, amelyben nem biztos, hogy a kendőzetlen őszinteség bizonyult a leghatásosabb módszernek, ugyanis az derült ki belőle, hogy a szereplői rendkívül buták!

Felröppent ugyanis a hír, mely szerint Ukrajna Íróinak Nemzeti Szövetsége kezdeményezi Mihail Bulgakov orosz író Kijev központjában lévő múzeumának bezárását. Azt nem mondom, hogy a bejelentés teljesen váratlanul ért volna, mivel vagy fél évvel ezelőtt, amikor más kretének löttyös indulatukban Csajkovszkijt kezdték el vegzálni, már leírtam, hogy valószínűleg Bulgakov és Tolsztoj lesz az ámokfutás következő áldozata. Részben persze azt hittem, hogy viccelődöm, de ezek szerint nem. Nézzünk néhány bravúros részletet a szövetségbe forrt szabad írástudók indoklásából!

Szerintük jogos kérdésként merül fel, hogy a jelen helyzetben szabad-e fenntartani az Ukrajnát és annak függetlenségét ádázul gyűlölő író múzeumát, ő ugyanis, „amennyire csak képes volt rá”, lejáratta az országot a műveiben, például A fehér gárda című regényben is. Ezek után többek között Zsdanov legbehízelgőbb modorában Ukrajna egyik legalattomosabb ellenségének nevezik az elhunytat, akinek megvető és arrogáns hozzáállása csak őszinte haragot és undort vált ki. És ez így megy még egy darabig, a félműveltek lehengerlő magabiztosságával, majd leszögezik, hogy a Bulgakov-múzeum, valamint maga az író és az ő munkássága nem csupán magára a nemzetre, hanem még az ukrán identitásra és államiságra nézve is komoly veszélyhordozó. Nos, nagyjából ez van, amikor a ­féleszűek is felkapaszkodnak a színpadra, ami amúgy is hemzseg már a sorstársaiktól. Csak remélni tudom, hogy a macskákat azért békén hagyják, bármit is követett el Behemót a Mester és Margaritában. Ebben a mai zűrzavaros világban persze az is elképzelhető, hogy valakik már megint kiengedték a fake-et egy pincsiportálon, és mindez nem igaz, de sajnos kötve hiszem.”

Nyitókép: Pixabay