Az olasz fasiszta Meloni megválasztása nyilvános emlékeztető arra, hogy a nők ugyanolyan szörnyűek lehetnek, mint a férfiak

„Az ausztrál Sky News a szélsőjobboldali Giorgia Meloni közelgő választási győzelméről szóló tudósítását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy ő lesz Olaszország első női miniszterelnöke: »Giorgia Meloni nem fasiszta«.

Elég nagy lemondó nyilatkozatnak tűnik, de még a Sky is elismeri, hogy Meloni és pártja, az Olasz Testvérek nem mentes az ideológiai terhektől.

Meloni állítólag még csak tinédzser volt, amikor dicsérte Olaszország második világháborús fasiszta vezetőjét, Benito Mussolinit, amikor nyugati kortársait (azaz engem) jobban érdekelték a seattle-i grunge, a techno és a holland fű szívása, mint Hitler legközelebbi szövetségesének nyilvános csodálata.

Sky azt is bevallotta, hogy igen, »a pártja logója a fasiszta eredetéből maradt meg«, mintha az igazi probléma a lusta grafikai tervezés lenne.

Ami vitathatatlan, hogy Meloni radikális ultrakonzervatív, aki ellenzi a melegek örökbefogadását, a »hagyományos« családi egység idealizált képzelgéseit fetisizálja, amelyben ő maga nem nőtt fel, a menekülteket a »bűnözéssel és prostitúcióval« hozza összefüggésbe, és az örökké csúszós, homályosan meghatározhatatlan »globalisták« befolyása ellen lázít. A választások előtt azt mondta az olasz népnek: »Ne féljetek!«

A »this is fine« [ez így jó – a szerk.] mém a Twitteren eléggé beindult a győzelmének hírére.

De a Sky szerint Meloni inkább a nemrég a nép által meg nem választott brit konzervatív miniszterelnökhöz, Liz Trusshoz hasonlít. Ez ugyanaz a Liz Truss, aki a demokratikus mandátum hiánya és a politikai legitimitásával kapcsolatos kérdések miatt megfelelő tiszteletét fejezte ki azzal, hogy azonnal elindított egy radikális neo-thatcherista gazdasági tervet, amely olyan brutális, hogy azonnal megrázta a fontot.

Az új olasz vezetőtől való félelem széles körű volt, mert olyannyira jóban van a tekintélyelvű Orbán Viktorral, hogy »Olaszországra és egész Európára veszélyt jelent«, az apologétái a megszokott retorikai félrevezetéssel védik.”

Nyitókép: Mandiner Archív