Harcban égve

„Végre elemében van a miniszterelnök. A Magyarország szomszédságában dúló háború jó alkalom Orbán Viktornak, hogy kiélje harciasságát. Igaz, a viszonylag békés hazai és nemzetközi helyzet korábban sem akadályozta őt abban, hogy – szavakban – folyamatosan harcoljon – jobbára vélt – ellenségeivel, de lássuk be, az azért nem az igazi. Hiszen azok, akik nem éppen a hívei – és sajnálatosan még mindig sokan vannak ilyenek – némi joggal vethették szemére, hogy csak a tábor egyben tartására, a politikai küzdelem érdekében nevez ki (és meg) ellenségeket.

Természetesen a vezér és kijelölt megmondóemberei mindig pontosan megindokolták, miért is van szükség a harckészültség állandó fenntartására. Előbb jöttek a migránsok és el akarták venni megszokott életünket. Közben Soros György is kihasználta a helyzetet és igyekezett aláaknázni azt a rendszert, amelyet Orbán Viktor és csapata olyan gondosan épít immár több mint 12 éve. Aztán Brüsszel is bekapcsolódott ebbe a küzdelembe – már legalábbis a fideszes kommunikáció állítása szerint. Ráadásul itt van még a baloldalnak nevezett ellenzék is, amely ugyancsak fontos eleme a harcban égő kormányzati propagandának.

Mindezekkel szemben tartja – kezdettől fogva – kötelességének a miniszterelnök, hogy megvédje a nemzetet. Kétségkívül nehéz azonban fokozni a harci kedvet olyan közegben, amelyben legfeljebb csak virtuálisan támadnak, egyébként béke honol mindenütt, merre a szem ellát. Az Ukrajna elleni orosz agresszió tehát nagyon is jól jött az állandóan harcot hirdető Orbán Viktornak. A háború első szakaszában meg kellett óvni az országot. És ki lehet erre alkalmasabb, mint az éppen regnáló miniszterelnök. Ezzel és a békevágy hirdetésével meg lehetett nyerni az éppen aktuális parlamenti választást is. Csakhogy a kampány kezdetén nem lehetett tudni, hogy ilyen „szerencsésen” alakul a világhelyzet és a korábban elkezdett osztogatás így olyan mértékű lett, ami már alapjaiban rengette meg a gazdaságot is.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán