Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Lassan már kezdtem elfelejteni, hogy magam is náci vagyok.
„Ahogyan a kisiklott vonat fut újra a síneken egy kis kényszerpihenő után, úgy robog újra a nácizás és a fasisztázás a baloldalon Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után. Már éppen ideje volt, hiszen lassan kezdtem elfelejteni, hogy magam is náci vagyok. Szerencsére ezt most eszembe juttatta Schilling Árpád, aki Franciaországból közli, hogy náci – sőt: NÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁCI! – vagyok, együtt a másik hárommillió Fidesz-szavazóval. Sőt nemcsak mi, hárommillióan vagyunk nácik, hanem mindenki más is, aki Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után nem sikolt és nem toporzékol, vagyis néhány ezer, viselkedészavaros liberális értelmiségin kívül náci mind a tíz-egynéhány millió magyar itt, a Kárpát-medencében.
Sajnos nem olvastam, hogy a kedves felesége, Sárosdi művésznő is megnyilvánult volna a témában, pedig az mindig üdítő jelenség, amikor ő erősen hiányos öltözetben, a meglehetős kapatosság látszatát keltve – de lehet, hogy csak a mi szemünk téved – üvöltözik egy mikrofonba mindenféle trágárságokat Magyarország miniszterelnökével és annak szavazóival kapcsolatban – minden valószínűség szerint Schilling művész úr rendezésében.
Megnyilvánult viszont Gyurcsány Ferenc, az egyetlen potens politikus a baloldalon, aki nem szűnik naponta arról tájékoztatni bennünket, hogy készül a hatalomátvételre (amihez persze adott esetben nekünk is lesz néhány szavunk), és aki szintén lenácizta a miniszterelnököt, és vele együtt mindenkit, aki ezek után nem fordul szembe a kormánnyal. Sőt, Feri szerint nemcsak nácik vagyunk mi, magyarok, hanem erkölcstelen senkik is.
Az utóbbi években azt gondoltam, hogy ez a lemez már lejárt, és egy-két zavart elméjű egyéntől eltekintve – mint például Bartus László vagy Perintfalvi Rita, akiknek arról sincsen fogalmuk, hogy mi a különbség nácizmus és fasizmus között, vagy mint Karácsony Gergely, aki 2019-ben egyik első főpolgármesteri megszólalásában nácizta le Wass Albertet, és aki nyilván nem olvasott semmit Wass Alberttől, mert ha olvasott volna, tisztában lenne azzal, hogy hogyan vélekedett ő nácikról és nyilasokról – ma már senki nem náciz és fasisztáz le csak úgy senkit. Ahogyan nem »illik« zsidózni, úgy nem »illik« nácizni sem, és néhány éve mintha mindkettő megszűnt volna Magyarországon. Úgy látszik azonban, hogy tévedtem. A nácizás sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik, és sokkal sikeresebb – vagy sikeresebbnek gondolt – politikai kommunikációs fegyver annál, semhogy azt a baloldal csak úgy elhagyja.”
Borítókép: Schilling Árpád (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)