„Orbán Viktor kiemelten fontos külpolitikai és kulturális üzeneteket tartalmazó tusnádfürdői beszéde idén is a nyár fő politikai attrakciója volt, bel- és külföldön egyaránt. És ennek örülnünk kell, a kritikákkal együtt.
Harminc éve még zavaró volt látni, milyen aránytalan mennyiségben és rosszindulattal foglalkozik velünk szinte naponta a globális média. Azóta ezt már nem csak megszoktuk, hanem előnyt is kovácsoltunk belőle. A szuverenista magyar külpolitika, amint az hosszú távon várható volt, a világ más részein élő szuverenista polgárok körében is felértékelte és szimpatikussá tette ezt a kis országot. Magyarország ellenségei, s ez ma már tisztán látható, bakot lőttek: addig cikkeztek rólunk, amíg tényleg felfigyelt ránk a nemzetközi közvélemény, csak az általuk várttal épp ellenkező előjellel.
Tusnádfürdő minden évben a magyar imázspolitika pirosbetűs ünnepnapja. Ellenségeink persze mindent megtesznek, hogy befeketítsék azt – ám ami ilyenkor általában történik, az leginkább az aikido-küzdelmek során tapasztalható szerepcserére emlékeztet. A Wikipedia szócikke szerint »az aikido gyakorlati technikái (…) az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak«. A liberális világlapok és az oda bekötött hazai hírmagyarázók szerint Orbán Viktor szavai Alaszkától Vlagyivosztokig felháborodást és dühöt váltottak ki. Ha viszont megnézzük a közösségi médiafelületek főképp angol nyelvű hozzászólásait, nyugodtan hátradőlhetünk: hazánk megítélése továbbra is teljesen rendben, a különböző országok politikailag aktív polgárai többnyire követendő példaként tekintenek Magyarországra, sőt saját kormányaikkal összevetve sokan még irigyelnek is minket. Ellenségeinknek tehát ezúttal is köszönjük a hírverést! (Ami pedig Vlagyivosztokot illeti, az orosz állami tévé egyik legnézettebb hírműsorában a legnagyobb elismeréssel beszéltek a tusnádfürdői előadásról.)”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner