Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Azt az embert, akit az önmagáért való felelősség és a másokhoz fűződő szabad, egyenlő és szolidáris viszony tesz emberré.
„Az elmúlt évtized arról szólt, hogyan bújj ki minden felelősség alól, mondj le a közszabadságokról saját házi szabadságodért, próbálj egyenlőbb lenni az egyenlőknél és ne légy szolidáris senkivel. A 2010-es forradalmi ellenforradalom eszméje egyszerű, ahogy Dosztojevszkijnél mondják az Ördögökben: »a forradalmi gondolat egész lényege a becsület tagadásában rejlik. Nekem tetszik, hogy ezt bátran és rettenthetetlenül ki is nyilvánítják. Nem, Európában ezt még nem értik, nálunk pedig éppen erre vetik rá magukat. Az orosz [magyar] ember számára a becsület csak fölösleges teher. Mindig is teher volt. Az egész történelme folyamán. Őt a »becstelenségre való jog« nyílt meghirdetésével lehet a leghamarább meghódítani.«
Magad és családod iránt egyetlen felelősség: lopj! Aki eddig és ezután nem lop, kimarad a magyar történelemből. Nem jó családapa és családanya. Magadnak és másoknak hazudj! Aki meglátja és megvallja a valóság mögötti igazságot, senkivé lesz a magyar életben! Jogod és kötelességed a becstelenség, mert az magyar dicsőség! Légy kisfiam Tiborcz Istvánná! Légy kislányom Orbán Ráhellé! Nem tudtál semmit, nem volt semmid, tudsz mindent és van mindened.
Nem kultúrharcban, nem világjárványban, nem háborúban, hanem a boltban, a benzinkútnál, a vendéglőben, az üres tűzifaárusnál, az értéktelen forintjával Bécsben kezdi felismerni a magyar magában az embert. Az árakkal ismerkedve magával ismerkedik.”
Nyitókép: MTI/Kovács Attila