Ugorjunk mindjárt Bod Péter Ákoshoz és a rezsicsökkentéshez.
„Gazsi meghívja vacsorára Kálmánt. Az első pálinka után kitesz az asztal közepére egy tálat, rajta két szelet hús. Az egyik hatalmas, a másik kicsike, alig féltenyérnyi.– Há’ páráncsoljá, Kálmánkám! – kínálja barátját Gazsi, mire Kálmán kiszedi magának a nagyobb darab húst.– Jáj te, Kálmán, de egy bunkó vágy! Há’ hogy vehetted ki a nágyobbikát?– Mé’, te melyiket vetted vóna ki, Gázsikám?– Há’ természetesen a kisebbiket!– Há’ akkó’ meg mi bajod van? Há’ ott van, b…zdmeg! A tiéd!Gazsi és Kálmán sok fontos és örök érvényű bölcsességet tartalmazó párbeszéde után – erre majd még visszatérünk! – ugorjunk mindjárt Bod Péter Ákoshoz és a rezsicsökkentéshez. Természetesen önök joggal teszik fel a kérdést: miért éppen Bod Péter Ákoshoz?
Mikor ki sem látszunk a jobbnál jobb példaemberekből, példamondatokból, Gyurcsánytól Márki-Zayig. Ez igaz. De nevezettek ez irányú megnyilatkozásai éppúgy teljesen érdektelenek, mint bármely más megnyilatkozásuk. Ugyanis nevezettek nem csupán végtelen ostobaságuk, felmérhetetlen aljasságuk és becstelenségük foglyai, hanem gúzsba köti őket politikai tév- és rögeszméjük is. (Orbán-undor mint lelki igény »ötcentiseknek«…)
Ezzel szemben itt van Bod Péter Ákos, akit hasonszőrű társaival (Jeszenszky G., Pusztai E., Herényi K., Holoda A., Makk Marci, Mekk Elek) úgy szoktak eladni, mint »szakemberek«, másrészt mint az »igazi« konzervativizmus »igazi« képviselői (Gyöngyösi M. éppen most jelentkezett be még egy »igazinak«), akik aztán tudják, honnan fúj a szél.
Csak egy mondat erejéig térjünk ki arra, miképpen képzelik ezek az »igazi« konzervativizmust és jobboldaliságot. Manfred Weber az etalon ezen a téren, aki rekordgyorsasággal tüntette el az Európai Néppárt ilyetén ideológiai jellegét, s csinált belőle még egy balos-marxos-anarcho »lószart (mama)«. (Vö. Gy. F.)Azóta ő is »igazi«.”
Nyitókép: MTI Fotó, Koszticsák Szilárd
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Persze csak azoknak fáj ez, akik Magyarország vesztére törnek.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Tényleg kezd olyan lenni, mint az a stréber osztálytársad, aki óra elején figyelmezteti a tanárnőt, hogy mára dolgozatot ígért, el ne felejtse.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
A paksi bővítés lehet az apropó.
