Száz nap tévelygés

„A személyes egyeduralom tartósan úgy működtethető, ha az önkényúrnak átgondolt és véghez vihető tervei vannak. Száz nap után látjuk, hogy Orbán Viktornak volt stratégiai terve a választások megnyerésére, de nem a kormányzásra. Elhessegette magától, hogy a választási osztogatás milyen következményekkel járhat a hazai és nemzetközi válsághelyzetben. Az ismert magyar politikai betegség áldozatává vált. Költségvetési, jövedelempolitikai és monetáris túlosztással átlépte a vörös vonalat, és ezúttal nincs európai védőháló alatta. Hull lefelé. Ez még csak a negyedik emelet, semmi vész, mondja magának és nekünk. A következő emeletig, tán két hónapig lát előre: lefelé. Egyszerre kell azonnal megszorítania és európai pénzhez jutnia. Csakhogy 1995 tavaszán Bokros és Surányi, 2009 tavaszán Bajnai nemcsak tudták és merték tenni a szükséges lépéseket, de őszintén meg is mondták, hogy mit s miért tesznek. Orbán és emberei se nem tudnak, se nem mernek valódi válságkezelésbe, ne adj Isten, reformokba kezdeni, és ha őszintén beszélnének, önmaguk és a rendszer lényegét tagadnák.

Emlékezhetünk, a kádári konszolidáció, a liberalizmussal leöntött diktatúra, részben erőszakkal, részben reformokkal létrehozott egy integrált Magyarországot azzal, hogy a belső politikai ellentéteket gazdasági és társadalmi engedményekkel oldani igyekezett. A rendszerváltással az Antall-kormány súlyos társadalmi és gazdasági érdekellentéteket örökölt, amelyeket képtelen volt megoldani. A Horn-kormánynak és az első Orbán-kormánynak adatott meg a lehetőség, hogy békés demokratikus eszközökkel, saját erőből, egy Európa felé tartó egységes Magyarországot teremtsenek. Ehhez mögöttük állt Kohl Németországa.”

Nyitókép: MTI