„Április harmadika óta igazi kegyelmi állapot uralkodott a közéletben. A választási kampányban előrángatott bérkommentelők és a gyalázkodó elmebajosok eltűntek a netről, az ellenzéki politikusok jobb híján egymást kezdték el kinyírni, pártok és látszatszövetségek estek szét, mi pedig nyugodtan hátradőlhettünk és kávézhattunk. Olyannyira szétestek az ellenzéki szereplők, hogy egy jó parlamenti krumplipartit se tudtak összehozni, sőt még Jakab Péter és Szabó Tímea is bebújt a pad alá, mint a felkészületlen gyerek, aki nem akarja, hogy a tanár őt szólítsa ki felelni. Ám minden csoda három napig tart, így csak találtak maguknak ürügyet arra, hogy kivonuljanak tüntizni, miközben kétségbeesetten próbálják megmutatni, hogy itt vannak, nem tűntek el és még van súlya a létezésüknek.
Mielőtt még elszabadulna a pokol, szeretném leszögezni, hogy semmi baj sincsen azzal, ha az érintett társadalmi csoportok, vállalkozók és emberek hangot adnak egy-egy döntés kapcsán nemtetszésüknek és élnek demokratikus jogaikkal. Különösen akkor nincsen baj, ha a szavakat tett is követi és megteszik a módosító javaslataikat, egyeztetnek az érdekképviseletekkel, képviselőikkel az ügyben. Ezt hívják demokráciának. Az már más kérdés, hogy jó lenne megtanulni, a »hangot adok a nemtetszésemnek és teszek valamit az ügyben« nem azt jelenti, hogy hisztérikus bejegyzéseket teszek közzé a közösségi oldalon, meg kommentelek ész nélkül naphosszat.