Hol is tombol akkor a homofóbia?

Közös nyilatkozattal jelentkeztek egyes magyarországi nagykövetségek a 27. Pride fesztivál alkalmából, mely szerint „teljes támogatásunkról biztosítjuk a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI+) közösség tagjait. Kiállunk amellett, hogy megilleti őket az egyenlőséghez és diszkriminációmentességhez, a szabad véleménynyilvánításhoz és békés gyülekezéshez való jog, valamint hogy ne érje őket semmilyen erőszak".

A nyilatkozat elérhető az amerikai követség oldalán, aláírói többek között Koszovó, Románia, Észak-Macedónia, Franciaország, Hollandia, Norvégia és maga az Egyesült Államok. 

Az objektív szemlélő számára rögtön szemet szúrhat, hogy néhány olyan ország követsége is aláírta a – nyilván a magyar kormányt tapintatosan kritizálni akaró – nyilatkozatot, melyek finoman szólva is problémásak a felvállalt melegjogi szempontból. Mint azt korábbi cikkemben is kifejtettem, természetesen nem a magyarországi homofóbiát akarom trivializálni ezzel, pusztán arra kívánok rámutatni, hogy elfogadhatatlan a kettős mérce (ebben a kérdésben is).

Vegyünk sorra az aláírókat!

 „Nyugat-barát vezetése ellenére Koszovóban (...) a homofóbia széles körben elterjedt. A lakosság több mint 90 százaléka muszlim. Bár a közelmúltban készült felmérések nem állnak rendelkezésre, az egyesült államokbeli Nemzeti Demokratikus Intézet (NDI) 2015-ös tanulmánya szerint Koszovó a leghomofóbabb ország a Balkánon. A megkérdezett koszovói LMBT-lakók több mint 80 százaléka azt mondta, hogy szexuális irányultsága miatt lelki bántalmazás áldozata lett, míg 29 százalékuk fizikai erőszakot szenvedett el" – írja a France24.  

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2013-as felmérése szerint Románia Horvátország és Bulgária után a harmadik helyen áll azon országok között, ahol a leggyakoribb a homofóbia. A romániai szexuális kisebbségekhez tartozók 21%-a állítja, hogy az elmúlt öt évben megtámadták vagy erőszakkal fenyegették meg őket.

Macedónia is problémás esetnek tűnik, 2012-ben például homofób támadások olyan mértékű hulláma lepte el az országot, hogy az Amnesty International sürgős állásfoglalásban ítélte el azt, mivel többek között megköveztek álarcosok egy melegjogi központot és aktivistákat támadtak meg – sorolták az eseteket.

Illetve még egy halom későbbi esetről lehet olvasni ennek a jelentésnek a 2-6. oldalán. De az úgynevezett fejlett nyugati demokráciákban is ijesztő a helyzet. Franciaországban 2021-ben 3790 nemi irányultság miatt történt támadást regisztráltak.

– írta a Le Monde. „2021-ben a rendőrség és a csendőrség 3790 bűncselekményt regisztrált, amelyet szexuális irányultság vagy nemi identitás miatt követtek el, ami 27,6%-os növekedés 2020-hoz képest." Emlékezetes volt az eset, amikor 2019-ben egy transz nőt bántalmaztak és aláztak meg Párizs központjában az Abdelaziz Bouteflika algériai elnök elleni demonstráción. (A videó itt megnézhető).

Egy cikk világosan beszél arról, milyen hatása van a harmadik világból importált homofóbiának a francia társadalomra: „Franciaországba érkezvén Adil soha nem gondolta, hogy ugyanazt a homofób attitűdöt és inzultációt éli majd át, mint odahaza. (...) Épp annyira zaklatnak itt, mint a hazámban. A munkahelyemen néhány muszlim megtudta, hogy meleg vagyok, és arra kértek, hogy mondjak fel" – idéz a cikk egy meleg muszlimot. A franciaországi melegek amúgy is félnek a homofób támadásoktól, de a meleg muszlimok rettegnek a legjobban – írta a DW 2016-ban.

Nem más a helyzet Hollandiában sem. „Figyelembe véve Hollandia toleráns és melegbarát képét, a melegellenes erőszak rendkívül súlyos probléma" – írja egy 2011-es tanulmány, mely ugyan felszólal a muszlim hollandok „másikká tétele (otherization)" ellen, de azért nem is titkolja a valóságot: Amszterdamban a melegellenes fizikai erőszakkal gyanúsítottak között a marokkói származásúak 36%-ot tesznek ki, miközben a 25 év alatti amszterdami férfiak között csak 16% rendelkezik marokkói felmenőkkel. Nem véletlen talán, hogy a holland jobboldali Szabadságpárt 2008-ban kijelentette, hogy

A konkrét számok terén: a COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1295 homofób incidens történt Hollandiában, melynek 70%-a verbális, 30%-a fizikai inzultus volt. Az incidensek száma 2015-ben volt a csúcson: ekkor 1574 ilyen ügyet tártak fel. Egy az Amszterdami Egyetemen készült 2008-as felmérés szerint pedig a hollandiai homofób incidensek kétharmadát bevándorló hátterű emberek követték el.

A nyilatkozatot természetesen Norvégia is aláírta, ahol a múlt hónapban történt halálos kimenetelű, iszlamista hátterű támadás egy melegbárban, s az amerikai követség oldalán jelent meg a cikk, ahol 2016-ban a floridai Orlandóban rendezett egy melegbárban tömegmészárlást egy frusztrált, meleg, bevándorló hátterű elkövető. Nem akarom lekicsinyelni a magyarországi homofóbia jelenségét, tudjuk, itt is történnek atrocitások, például sajtóhírek szerint tavaly Pécsett két meleg férfit támadtak meg az utcán.

De az is bizonyos, nem előremutató, hanem inkább visszatetszést keltő és az egyébként komoly témát nevetségessé tevő fejlemény, ha olyan országok leckéztetik hazánkat, ahol évente több ezer ilyen atrocitás történik, vagy ahol egyenesen melegeket gyilkolnak halomra iszlamisták. 

Fotó: MTI/PAP/Jakub Kaminski