Rapport Richárd története nem a sakktábla két színében játszik

„A magyar sakksport jelenlegi legjobb játékosa, Rapport Richárd román zászló alá történő átlépése számomra magánemberként, a sakkot szenvedélyesen csodálóként és sportvezetőként, a Magyar Sakkszövetség elnökeként sem elfogadható, hibás és káros döntésnek tartom.

Érdemes azonban részletesen megérteni a történetet, időt szánni rá, még akkor is, ha manapság nem az elmélyült gondolkodás korát éljük, sokkal inkább a gyors ítéletalkotásét. Azért írtam az alábbiakat, hogy ebben az ügyben ez ne így legyen, köszönöm, ha elolvassátok, nem lesz rövid. Ám talán nem csak a Rapport-ügy kapcsán hordoz információkat és tanulságokat.

Egy. A sakk az 1970-es évektől, Bobby Fischer színrelépésével, majd sikereivel indult el az üzleti úton (a női sakkban ez a Polgár nővérekkel kezdődött, de erről majd később). Fischer egy különc zseni volt, a magatartásával és a játékával egyaránt felhívta a figyelmet a sakkra. Az 1972-es Fischer-Szpasszkij világbajnoki döntő a hidegháború leképeződése volt: a kommunista medve a szabad világ anarchistájával szemben (és Kissinger állítólagos telefonhívásával: »Amerika legrosszabb sakkozója hívja Amerika legjobb sakkozóját«). Aztán jött az 1984-es Karpov-Kaszparov vébédöntő: a reformer, fiatal, szabadszájú Kaszparov az »öreg«, retrográd Karpov ellen, megjegyzem, Karpov személyiségéről (akivel személyesen nem találkoztam, szemben Kaszparovval) mindenki csupa jót mond.

Innentől, a sakkra forduló nemzetközi figyelem megsokszorozódásával és azzal, hogy az »üzleti világ« felfigyelt rá, jöttek létre a sakk nagy pénzdíjas versenyei, nyilván évtizedek alatt: Wijk am Zee, Gibraltár, Reykjavík, Isle of Man, Linares és így tovább.

A Polgár-nővérek hasonló kultuszt építettek a női sakk köré: csinos, szupertehetséges lányok, akik nővérek ráadásul, plusz az elkötelezett, maga útját járó apuka, aztán kapcsolódott néhány »bulváros« elem: Kaszparov csalása Judit ellen, majd beszólása a Playboy interjúban, a két éve óriási sikert aratott Netflix sorozat, a Vezércsel tulajdonképpen Judit karrierjét (is) idézi meg – nyilván művészi átértelmezésben.

Kettő. A 2000-es évekre a sakk popkulturális tényező lett, ennek néhány bizonyítéka: bevezette a közbeszédbe a mesterséges intelligencia fogalmát (az IBM Deep Blue gépének győzelme Kaszparov ellen, majd Garri mondata: »ez a gép csak egy villámgyors idióta«); a Chess musical az ABBA-tag Björn Ulveus zeneszerzésében, amelynek az a Tim Rice a szövegírója, aki Webberrel, Vangelissel, Freddie Mercuryval, Elton Johnnal dolgozott együtt; a Fischer-Szpasszkij visszavágó 1992-ben a háborús Jugoszlávia közepén, ezt amúgy egy magyar ember, a vajdasági Kubát János szervezte meg, többször próbáltam János bácsival találkozni, nem sikerült, már csak telefonon értem el, nagyon beteg volt, majd három éve el is hunyt.

Három. Mára a profi sakkban euro, rubel, dollár és jüan tízmilliók mozognak, ezekkel a nemzeti sakkszövetségek, de még a FIDE - International Chess Federation (a Nemzetközi Sakkszövetség) sem tudja felvenni a versenyt. A kétévente megrendezett sakkolimpia megmaradt, mint hagyományos, nagy presztízsű verseny.

Négy. A Kádár-rendszer Magyarországában a sakk priorizált volt: »prolisportnak« tekintették, amit a kocsmákban, a Balatonparton, a Széchenyi fürdőben játszottak, a sakkszövetség irodája is azért van - a mai napig is - a Falk Miksa utcában, mert közel kellett, hogy legyen a Jászai Mari téri MSZMP pártközponthoz, maga Kádár is sokszor átugrott játszani a sakkszövetségbe, állítólag jó játékos volt. Valamikor a kétezres évek elején magam is láttam a szövetségi irodában azt a gyönyörű sakkasztalt, amelyet Fidel Castro ajándékozott Kádárnak, amikor 2019-ben elnök lettem, természetesen már nem volt meg. Ez a kiemelt helyzet az éljátékosokban is megmutatkozott: »kitermelte« az 1978-as olimpiai bajnok csapatot: Portisch, Ribli, Sax, Csom, Adorján, Vadász. Portisch Lajos a világ valaha volt egyik legjobb sakkjátékosává emelkedett. A kiemelt pozíció utóhatása még egy darabig eltartott, végtére is ennek a hozadéka a Lékó Péter, Almási Zoltán nevével fémjelzett nemzedék.

Öt. A rendszerváltoztatással ez megváltozott: a sakk priorizáltsága eltűnt. A Polgár lányok sikeréhez – amely túlnyúlt a rendszerváltoztatáson - semmi köze nem volt az állami sport- és a sakkirányításnak, azt Polgár László zsenialitása és különcsége szülte és persze a lányok tehetsége és szívóssága. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy ma a világban három olyan magyar »humán brand« van, amit valójában ismernek: Rubik, Puskás és a Polgár-nővérek, majd hosszú szakadék és jön Liszt, Kodály, talán Munkácsy, talán Bíró vagy még inkább Kálmán Imre.

Hat. Rapport Richárd sem a magyar sportirányítás vagy a sakkirányítás »terméke«, őt az édesapja nevelési okokból kezdte el sakkra tanítani, rálelt a tehetségére, maga menedzselte, maga építette fel.  Rapport egy különleges tehetség és különleges ember: a sakk Eric Cantonája: a »pályán« egy zseni, az életben egy különös, öntörvényű srác. Való igaz, hogy nem épült köré brand, nem szálltak be mellé támogatók, nem épült körülötte kultusz: csak csendben jegyzem meg, hogy 2014-ben a Magyar Sakkozásért Alapítvány felkérésére én szerveztem a Generációk Csatája nevű rendezvényt, ahol Portisch és Rapport csapott össze egy négymeccses párosmérkőzésen, a budapesti Játékszínben. Ez a vonal soha nem folytatódott. És a brandépítés ellen hat az is, hogy Ricsi nem ad interjúkat, nem vállal szereplést, pedig egy kedves, szerény jelenség, szeretné őt nagyon a kamera.

Hét. A sakkot az állam megbecsüli: a 2000-es sporttörvény a sakkolimpiai érmeseknek is életjáradékot adott, 35 éves koruktól. Szövetségi kapitányaiknak, edzőiknek és nevelőedzőiknek is járadék jár 45 éves koruktól. Ricsi sakkolimpiai ezüstérmes, 2031-től havi 300.000 forintot fog kapni, élete végéig, adómentesen. Amúgy magam a 2000-es sporttörvényt előterjesztő Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) helyettes államtitkára voltam – szóval egy pici közöm van hozzá, bár a valódi érdem az akkori sportügyi helyettes-államtitkáré, Dénes Ferencé, a sportminiszter Deutsch Tamásé és a miniszterelnöké, Orbán Viktoré. A magyar sakkolimpiai érmesek, edzőik, nevelőedzőik, szövetségi kapitányaik, özvegyeik – ebben a pillanatban, 2022. júniusában - egy hónapban összesen 37,5 millió forint, egy évben 450 millió forint életjáradékot kapnak. Minden fillérje ennek az összegnek jogszerűen jár, megérdemelt, megdolgoztak érte, Magyarország, a szülőhazájuk számára okoztak örömet, hoztak megbecsülést és tiszteletet!

Nyolc. A sakkszövetség éves költségvetése 100 millió forint körül van. Ebből 50 millió forint körül érkezik az államtól, amiből 25 milliót csak ifjúsági sakkra fordíthatunk (vagyis Rapportra nem, hiszen 26 éves), mintegy 20 milliót elvisz a működés (iroda, telefon, adminisztráció, bér) a többit tudjuk fejlesztésre fordítani, van saját bevételünk, pályázati bevételünk, némi támogatói pénzünk, versenyengedélyek díjai: a sakkszövetséget magánszemélyek, köztük magam is, milliós tételben, a saját zsebükből támogatják.

Kilenc. Rapport Richárd egy profi sportoló, az a foglalkozása, hogy sakkozik. Magyar profi sakkozó van még nagyjából tizenöt. A sakkozásból élnek: versenyeznek, szekundálnak, edzést tartanak. Rapport élete egy üzleti vállalkozás: befektet a felkészülésébe és reméli, hogy a pénzdíjakból többet keres a befektetéseinél. Ezek olyan nagyságrendben vannak, amit a Magyar Sakkszövetség nem tud finanszírozni – és egy bizonyos hozzájáruláson kívül nem is akar, hiszen a hasznait is csak korlátozottan szedi: sakk népszerűsítése, országimázs, fiatalok motiválása. Nekünk Rapport karrierjében a válogatott szereplés a fontos, hiszen azok a nemzeti megjelenések: márpedig a válogatottban ő nem vállalt szereplést öt éve, mert nem fért bele a programjába. Egyrészt pénzt kell keresnie, másrészt meg kell terveznie, hogy hol és kivel játszik, hiszen, ha Élő-pontokat veszít, akkor kevesebb pénzdíjas versenyre hívhatják: nehéz, összetett részlete az ügynek ez is.

Tíz. Ricsinek nem a román állam vagy a román sakkszövetség (akikkel nagyon normális kapcsolatunk van, folyamatosan videókonferenciákat tartunk, ebben az ügyben is informáljuk egymást) fog pénzt adni – a félreértések elkerülése végett. Egy üzletember száll be, akinek ez megéri: Ricsi az ő sportfogadási cégének az arca lesz, és miután román, hozzácsapta az alkuhoz a román zászló alá történő átülést. A »zászlóváltás« Ricsi által történt kezdeményezéséről a Magyar Sakkszövetség amúgy a FIDE kétmondatos leveléből értesült, valamint onnan, hogy a román sakkelnök felhívott engem.

Tizenegy. Az ügyben jogi fordulatok még lehetnek, bár a FIDE szabályozása, miszerint elég egy romániai lakcím meg egy gázszámla a »zászlóváltáshoz«, nem túl biztató: mindenesetre küldtünk a FIDE-nek egy csomó értelmező kérdést. Amúgy a sakkban a »zászlóváltás« nem szokatlan, csúcsjátékosok is megteszik: Lev Aronjan örményből lett USA-beli, csendben mondom, hogy nálunk is jelentkeztek orosz játékosok.

Tizenkettő. Ricsit szeretnénk megtartani mindenáron, hosszú távú megoldást keresünk.

Tizenhárom. Amikor a 2024-es sakkolimpiát Budapestre akartam hozni – majd ez sikerült is, a kormány milliárdos nagyságrendű garanciavállalása segítségével -, akkor is az éljátékosok menedzselése volt az egyik legfontosabb szempontom: a házigazda nemenként két, speciális esetben három csapatot is indíthat, vagyis hazai pályán akár 15 férfi és női játékos is játszhat az olimpián: a 64 pontos programomnak éppen ezért volt a zászlóshajója a budapesti sakkolimpia, amely persze ezer más okból is fontos. Ha pedig érmet szereznek, kapni fogják ők is az életjáradékot – és a jogszabály garantálta egyszeri jutalmat is.

Tizennégy. Másfél éve készen van a Magyar Sakkszövetség Maróczy Géza terve, magunk is csináltuk volna (a programom része volt), jogszabály is kötelezett rá bennünket, ott van a kormány asztalán, néhány közigazgatási kört ment is már, ez évi 300-350 millió forintos sakkszövetségi támogatással számol.

Tizenöt. Mit teszünk? Jogi fronton értelmeztetünk és küzdünk a FIDE-vel. Kapcsolatban maradunk a románokkal, hátha jutunk velük valamire. Igyekszünk Ricsit a szándéka megváltoztatására bírni. Kapcsolatban vagyunk a kormányzattal, informáljuk azt és javaslatot teszünk a helyzet a magyaroknak kedvező megoldására – minden szempontot és az anyagi lehetőségeket figyelembe véve. És, mint éppen ezzel az írással is, igyekszünk világossá tenni, hogy mik is vannak emögött a történet mögött. Hátha, ahogy hiszem, tanulságokkal jár és a megoldás és a megértés felé visz.

Mint a fentiekből látszik, Rapport Richárd története nem a sakktábla két színében játszik. Olyan, mint maga a sakk: színesebb, mint gondolnád.”

Nyitókép: Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója (b) és a tavalyi rapid Európa-bajnok Rapport Richárd a Játékszínben megrendezett generációk sakkcsatáján 2014. május 3-án. Az I. MVM Sakk Kupáért kiírt rapid pároscsatát a 18 évesek világranglistáján éllovas Rapport nyerte a 77 esztendős, olimpiai bajnok riválisa ellen.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt