Miért nem koronázzák királlyá Orbán Viktort?

„Az Orbán-rendszer pavlovi reflexe, hogy ha tényleges és érdemleges ellenvéleménnyel találkozik, a döntéshozói soha nem önvizsgálatot tartanak, hogy hasznosítsák a kritikát, hanem azt, amit bírálat ért, meghosszabbítják Bicskéig. Nem visszavonulnak, hanem rohamoznak, nem kompromisszumot keresnek, hanem a diskurzus lehetőségét is felszámolják. Míg az ellenzéki Magyarország kétségbeesetten rikoltozza, hogy feudalizmus épül, az államszervezet nyíltan törekszik arra, hogy a polgárosodás, a demokrácia és a jogállam illúzióját is szertefoszlassa – hamis ábrándokért azonban sosem kár.

A vármegyerendszer, az ispánság meg az önkormányzati és az európai parlamenti választás összevonása egy irányba mutat: a legitim önkényuralmat olyan szimbólumokkal övezi, amelyek félreérthetetlenül jelzik a magyaroknak, hogy a Kárpát-medencében hűbéri társadalom épül. A jog és a vagyon egyetlen forrása a hatalmi piramis csúcsán trónoló miniszterelnök: az országos urak, hercegek, grófok és bárók valamennyien a rokonai meg a vazallusai. Kormánymegbízott helyett ispán, megye helyett vármegye, két választás helyett egy – mindez semmilyen valós változást nem jelent, mindössze azt jelzi, hogy tizenkét év alatt a rendszer szervesült, a társadalom helyett itt élő fogyasztók tömege meghódolt.

A zsellérek, a parasztok, a munkások gyermekei és unokái, a József Attilán és Ady Endrén, Illyés Gyulán és Németh Lászlón felnőtt nemzedékek megtagadják múltjukat és sérelemvilágukat, mert önként vállalt szolgaságuk leveszi vállukról a felelősség terhét, a fogyasztáshoz meg nem kell szabadság, sőt: a szabadság kifejezett akadálya az aktuális fogyasztói jól járás, menőség és reprezentálás elsajátításának. 

Mivel az illiberális rendszer legitimitása kétségbevonhatatlan, többé nincs értelme a megváltoztatásán ábrándozni – ez esetben pedig valamennyi feudális gesztus a berendezkedés önazonosságát képezi.

Bevallom, hogy a fentiek fényében a vármegyerendszer és az ispánság intézményének a restaurációját elnézve érzek némi elégedettséget. Már másképp látok mindent: Magyarország számára a polgári társadalom soha nem volt opció – az pedig, hogy a rendszer feudális alakot ölt, végre tiszta beszéd. Legyen hát az, ami. A polgárosodás esélyétől megfosztott Magyarországnál ugyanis van rosszabb: az a Magyarország, amelyik azt hazudja, hogy polgárosodik, és úgy tesz, mintha modern volna, vagy akár csak modernebb akarna lenni Oroszországnál.

Őszintén remélem, hogy a Fidesz marketingkreatívjai nem állnak meg félúton, nem törekszenek a király nélküli királyság közjogi abszurditásának visszaállítására, hanem következetesen végigviszik azt a nyílt refeudalizációt, amibe belekezdtek – mert ez így még mindig egy hamis és képmutató berendezkedés: egy miniszterelnök trónolása nem helyénvaló. Egy miniszterelnök polgári társadalomban a nép szolgája, feudális társadalomban az uralkodóé. Aki trónol, az a király. Legyen hát az. Legyen Magyarország formailag is királyság, ne csak tartalmilag. És ne alkotmányos vagy parlamentáris monarchia legyen, amely példákkal a nyugati civilizáció királyságai szolgálnak, ahol az uralkodó mindössze reprezentál, és nem szól bele az államügyekbe: Magyarország nem Dánia és nem Spanyolország, nem Hollandia és nem Nagy-Britannia – Magyarország feudális monarchia, azon belül pedig abszolutizmus. Legyen hát az. A Magyar Királyságnak ne legyen semmiféle alaptörvénye, ne legyen Aranybullája, a Szent Korona-tanra sincs semmi szükség: a királyt ne korlátozzák sem törvények, sem intézmények, mert a legitim önkény uralmára be lehet rendezkedni, de a képmutató hazugságok rendszerére nem.

Nem viccelek. Nem trollkodom. A képviseleti demokrácia híve vagyok: ha rajtam múlna, Magyarországon parlamentáris köztársaság és liberális jogállam uralkodna – be kell látnom ugyanakkor, hogy ennek nem adottak a feltételei sem a magyarságban, sem annak elitjében, az igazságérzetem pedig azt diktálja, hogy ha a magyarok feudális abszolutizmusban akarnak élni, amihez joguk is van, akkor ahhoz a magyar állam igenis a tradíciónak megfelelő monarchikus államformát rendeljen.

Kinek tartozik a magyarság ezekkel a köztársasági díszletekkel? Ki várja el ezeket? A Nyugat? Miért kell a magyaroknak a nyugati elvárások szerint berendezkedniük? Mi lesz, ha visszautasítják a rájuk oktrojált intézményeket? Az Unió döntéshozói elzárják a pénzcsapokat? Nem hiszem. Már megtették volna. Kizárják Magyarországot az Európai Unióból? Ugyan mire hivatkozva? Arra, hogy a magyarok úgy élnek és működnek, ahogy a múltjuk dicsőséges századaiban?

Miféle közjogi méltóság házelnöknek lenni egy olyan államban, ahol a törvényhozás nem több, mint cirkusz és bábszínház? 

Nem volna méltóbb Kövér Lászlóhoz a nádori cím? Miért nem koronázzák a magyarok királlyá Orbán Viktort?

Mert az Orbán-ház nem dinasztia? Jelzem, hogy a Hunyadi-ház sem volt az, míg Mályás meg nem szerezte a trónt. Orbán Viktor szíveskedjék áttérni római katolikus hitre, mert ha Párizs megért egy misét, akkor Buda is megér egyet, az esztergomi érsek pedig illessze a Szent Koronát felséges fejére, ahol annak lennie kell. Mit keresnek a koronázási ékszerek az Országházban? Mit keres Orbán Viktor a Karmelita kolostorban? A Szent Koronának és Orbán Viktornak egyaránt a Budavári Királyi Palotában lenne a helye. A német autógyárak kapjanak oklevelet szabad királyi városoknak kijáró, kivételezett jogállásukról, Gáspár herceget pedig az udvar kezdje el felkészíteni arra, hogy egy nap elfoglalja felséges apjának helyét az ország élén. A kormányzás módjának jottányit sem szabad változnia: Orbán Viktor továbbra is személyesen hozzon meg minden döntést, a kancelláriaminiszter pedig lépjen elő miniszterelnökké, és tegye ugyanazt, amit eddig: gondoskodjon az intézkedések végrehajtásáról, és tájékoztassa az államszervezet működéséről a nyilvánosságot.

Kétségem sincs afelől, hogy a feudális abszolutizmus legitim berendezkedés volna Magyarországon, és ha Orbán Viktor személyesen nem is ambicionálja, hogy minden magyarok királyává váljon, az ezeréves múlt őt és a magyarságot egyaránt erre szólítja. Ha Magyarország népe feudalizmusban akar élni, akkor nem szabad meghajolnia a  népfelség nyugatról importált gyakorlata előtt, hanem minden részletében restaurálnia kell a hűbéri rendet. Magyarország nem korszerű, hanem tradicionális állam. Legyen hát az. Éljen a király!” 

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd