„Valószínűleg a legelvakultabb fanatikusok között sem lehetett olyat találni, aki két hete azt mondta volna, Magyarország a csoport első helyén várja a folytatást a Nemzetek Ligájában az angolok elleni két, illetve az olaszok és németek elleni egy-egy mérkőzés után. Azonban sokan bíztak abban, hogy a tavalyi Európa-bajnokságon mutatott jó játék, a nagy csapatok ellen már oly sokszor bevált taktika ezúttal is eredményesnek bizonyulhat, és feledtetheti a tavaly őszi, angolok és albánok elleni lejtmenetet. A látottak nemcsak feledtették a rossz élményeket, hanem ámulatba is ejtették a rajongókat. Az ilyen feledhetetlen pillanatokat ki kell élvezni, kellően meg kell ünnepelni, mindamellett helyén kell kezelni a dolgokat, mert tavaly hasonló helyzetben már ért minket csalódás, amelynek a mértéke nagyobb volt a felemelő pillanatok okozta eufóriánál.
Bírtuk a sorozatterhelést, de kevés a játékos
Ha nagyítóval keresgélne az ember, akkor is nehéz lenne olyan apróságokat találni, amelyeket akár csak építő negatív kritikával illetne az ember. Elég csak arra gondolni, hogy a világranglista 40. helyezettjeként vettük fel a versenyt három topcsapattal. Vagy arra, hogy a magyar válogatottban összesen öt játékos játszik az öt topbajnokság egyikében, az ellenfeleknél viszont mindenki. Ellenük szerzett Magyarország hét pontot, és vezeti előttük a csoportot. Már ez is az elképesztő kategóriába kerülhetne, de érdemes tovább boncolgatni a látottakat.