Lacy szerint Magyarország

„Interjút készített a tekintélyes osztrák Die Presse egy bizonyos Lacy Kornitzer nevű magyar műfordítóval, akinek nemrégiben 224 oldalas könyve jelent meg a szintén tekintélyes Suhrkamp kiadónál az állítólagos fasiszta orbáni diktatúráról. Így aztán az osztrák újságolvasók sokadszorra is megtudhatták: a magyarok egy tekintélyuralomhoz szokott betoji nép, gyűlölnek mindent, ami nem magyar, és tombol körükben a rasszizmus. Guy Verhofstadt se mondhatta volna szebben, kincs egy ilyen honfitárs.

Aki esetleg épp kezdené elszégyellni magát, amiért nem rémlik neki, ki is ez a Lacy Kornitzer, a pannon rögvalóság és a magyar néplélek avatott tudora, ne tegye: felebarátunk 1977-ben, húszévesen távozott Berlinbe, és elmondása szerint soha egyetlen pillanatra se fordult meg a fejében, hogy hazatérjen – azóta ott él. Ott él abban a német fővárosban, ahol tavaly 1052 antiszemita megnyilvánulást, azon belül 22 kifejezett támadást regisztráltak hivatalosan – hol egy zsidó közösségi ház ablakát lőtték be fegyverrel, hol egy járókelőt ütöttek-rúgtak addig, míg életveszélyes állapotba nem került, hol »csak« leköpdösésről volt szó; a rendőrök javasolták is egyes áldozatoknak, hogy ne hordjanak nyilvánosan zsidó szimbólumokat.

De Lacynk minderről valószínűleg nem hallott, mert épp a könyvét írta szorgosan arról, hogy az »antiszemita« Magyarországon »a zsidók el akarják felejteni, hogy zsidók«.

Jó, hát művének előszavában szerzőnk ki is fejti, hogy konkrét forrásokra, dokumentumokra ritkán támaszkodik, ehelyett a »döntő forrásanyagát« saját megfigyelései képezik. Megfigyelte onnan Berlinből ő, a Lacy, hogy »a« magyarok ki mindenkit gyűlölnek. A tényellenőrzésre oly kényes Nyugaton pedig isszák szavait – de mi, magyarok vagyunk (úgy ámblokk) »intellektuálisan passzívak«.

Így tájékoztatja Kornitzer úr 18 eurós esszékötetében a világ közvéleményét arról, hogy »a magyar nép gyakorlatilag semmit nem lát az uniós pénzekből, nem részesedik azokból« – de ne bántsuk szegényt, ő kifejezetten ezt figyelte meg, amikor a múltkor egy neuköllni kávézóban a 444-et olvasgatta.”

Nyiókép: Képernyőfotó