Most dől el éppen, van-e még reményünk a változásra.
„»Hello? Is there anybody in there? Just nod if you can hear me. Is there anyone at home? Come on, now, I hear you're feeling down. Well I can ease your pain Get you on your feet again. Relax. I'll need some information first. Just the basic facts. Can you show me where it hurts?« (Pink Floyd: The Wall, Comfortably Numb, Szöveg: D. Gilmour, R. Waters)
Elzsibbadtunk. Kényelmesen. Így tört ránk a XXI. század.
»A XXI. század 1991-ben kezdődött. […] 1991-ben három korszakalkotó, globális következményekkel járó esemény történt. Az első a Szovjetunió felbomlása volt. Eredményeképpen az a fajta politika, amit a háború utáni időkből ismertünk, eltűnt. Akkor, amikor két világhatalom létezett a világon, volt egy kézzelfogható ideológiai válaszvonal jobb- és baloldal között.
Az USA képviselte az ideológiai alapokon nyugvó nagy szabadságot és a csekély biztonságot (a biztonság valóban olyan alacsony volt, hogy az ország lakóinak jelentős része rendelkezett saját lőfegyverrel, azzal a kizárólagos céllal, hogy embereket öljön, ha azok veszélyeztetnék őket).
A Szovjetunió képviselte az ellentétes oldalt – a nagy biztonságot és a csekély szabadságot (valóban olyan kevés szabadságot, hogy az emberek azt kockáztatták, büntetőtáborba küldik őket, ha kimondják, amire gondolnak).
[…] A legtöbb politikai mozgalom a világon az USA szélsőséges individualizmusa és a Szovjetunió szélsőséges kollektivizmusa között próbált meg elhelyezkedni; hatalmas teret engedve a politikai vitáknak e között a két szélsőséges pont között, és amelynek vége szakadt, amikor az egyikük megszűnt létezni.«
Bizony! Amikor az egyik megszűnt létezni, a másik így kiáltott fel (némiképp önelégülten): »A történelemnek vége!« S mi, akik itt ücsörögtünk a fal rosszabbik oldalán, ugyanúgy (némiképp önelégülten) ismételgettük az örök igazságnak hitt marhaságot: »A történelemnek vége!«”
Fotó: Ficsor Márton
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A Nemzeti Tömörülés már régóta szorgalmazza az algériai migránsokat támogató egyezség elítélését. A nyilatkozat elfogadása újabb szög lehet a francia – algériai kapcsolatok koporsójába.
