„Lábdzsáklájsz!” – avagy az új kormány köszöntése

„Ezek a minisztériumok és miniszterek azt üzenik: a hatalom a hatalomért van. A kormányzás középpontjába mostantól egyértelműen és nyíltan annak megtartása került. Másodlagos, harmadlagos… hatodlagos szempont az ország működtetése. Az volt eddig is, persze. Kicsiben megfigyelhette ezt már mindenki, akinek van mondjuk iskoláskorú gyereke: fejlesztés, az volt, új tornaterem simán épült, olykor egyenesen cuki kicsi stadion – a vécék viszont a suliban továbbra is takarítatlanok. Olykor szappanra, vécépapírra sem futja iskolában, kórházban – tisztességes tanári, szakszemélyzeti fizetésre pláne. Az ember tényleg azért imádkozott az elmúlt években, hogy vegyenek már végre Mészáros Lőrincnek egy szappangyárat valami még máshová ki nem lopott EU-s forrásból. Ha tőle veheti az állam azt is, talán jut majd szappan minden suliba, kórházba. NER-es takarítócég van már ugyan, évi 480 milliárdos megbízást is kap olykor az államtól, a kórházakban ügyködik is, de ha a sulikra valamiért mégsincs kapacitás, bánjuk is mi: Rogán Antal, a rutinos feltaláló szabadalmaztasson mondjuk vadiúj sulitisztító robotot. Rendeljenek belőle százcsilliárdért. Akkor talán lesz takarítás az iskolákban is.

Most csak annyi történt tehát, hogy a miniszterelnök minden eddiginél nyíltabban vállalja ezt a modellt. A kormányülések mától úgy néznek ki, hogy hét-nyolc-kilenc pénzszivattyúzásért és -terítésért felelős személy is ücsörög majd ott, míg az egy szem Pintér Sándor képviseli a rendvédelmet, az egészségügyet, a szociális területeket és az oktatást is. Félreértés ne essék: Pintér Sándor remek miniszter a saját területén. Tényleg az. A rendőrök és a bűnözők között is nagy a respektje, jól kiismeri magát mindkét térfélen: olyan kapcsolatrendszere van, hogy ahol a hivatalos utak nem járhatók, hát neki kiépített sztrádája van oda is. Az egyetlen ember volt, aki hellyel-közzel garantálni tudta, hogy Budapesten nem lesznek robbantgatások. Nem is lettek. A totálisan alkalmatlan (és most szerencsére nyugdíjba engedett) Kásler Miklós feladatait a világjárvány alatt szintén ő vette át: pedáns szervező, válsághelyzetekben jól teljesít – ám az, hogy az egészségügy és az oktatás alá tartozik mostantól, arculcsapása neki is, meg a tanároknak, egészségügyi dolgozóknak is. Az üzenet nincs agyonkódolva: nemhogy külön minisztériumot nem kaptak ezek a jelenünket, jövőnket leginkább meghatározó területek, ahogy azt az érintettek szerették volna, ahogy tüntetéseken követelték, inkább a »meghosszabbítjuk Bicskéig«-elv alapján bántak el velük.

Elsikkadnak, helyettes államtitkári rangú embereken keresztül kellene elvileg Pintér Sándorig jutnia annak, aki valamit el akarna érni oktatás- vagy egészségügyben. Akinek egyszemélyben kellene tehát keresztülvinnie az ágazatot érintő fontos kérdéseket kormányülésen – 14 miniszter egyikeként, olyan ügyekben, amelyekhez nem konyít, s amelyek aligha érdeklik különösebben. S az igazán megalázó helyzet: bizonyára azért, hogy ezeket a plusz feladatokat könnyebben el tudja látni, »tehermentesítette« is a miniszterelnök. Rogán Antalhoz kerülnek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, konkrétan Pintér Sándortól. A lehallgatásokat lebonyolító szakszolgálat is a propagandaminiszternél lesz ezután. Ami nagyjából annyit jelent, hogy nem lesz több Völner–Schadl-ügy. Ügy, amelyben Rogán neve is előkerült – ilyen háttérrel igazán pikáns, hogy mostantól a korrupcióellenes harcért is ő felel.”

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher