Jakab Péter például – szokásosan – nem volt maradéktalanul elégedett, és ezt nem is rejtette véka alá:
»Az országgyűlés ma szavaz arról, hogy Orbán Viktor legyen a miniszterelnök. [...] Hülyeségekről azonban nem szavazunk. Az, hogy egy gengszter legyen a törvényeink legfőbb ura a parlamentben, épp oly abszurd, mint az, hogy az ovisok nemi átalakító műtétet akarnak a Micimackó csoportban. Agyrém. A rádiókabaréban még talán elmegy, a törvényhozás épületében azonban nem. Ahogy mondtam: hülyeségekről nem szavazunk. Helyette beterjesztjük a javaslatunkat az alapvető élelmiszerek áfamentességéről. Orbán megkoronázásánál sokkal fontosabb, hogy megfékezzük a drágulást.«
Oké. Értem, hogy drága egy háromgyerekes családot fenntartani, hiszen csok mellett is fizetni kell a házat. Az oktatásban vagy a versenyszférában ezek után bizony nem lesz nem sok keresnivalója lenne Jakabnak. Marad tehát az olcsó idétlenkedés, igény még mindig van rá. Bevallom, az én részemről is. Hajrá, Péter! Nehogy abbahagyd.”