Ennek csak akkor lesz vége, ha magától összeomlik. Interjú.
„Lát-e esélyt arra, hogy az ellenzék hatékonyan tudja majd a hangját hallatni az Országgyűlésben?
Nem, erre nincs esély. A média a kormány kezében van: az országos rádiók mindegyike, a tévék túlnyomó többsége, övék valamennyi megyei napilap, így a parlamenti tudósításokban az ellenzéki megszólalások agyon lesznek hallgatva, vagy kiforgatják a jelentésüket.
De nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a választás megmutatta, a Fidesz mostanra olyannyira beépült a társadalom szövetébe, hogy a választók jelentős százaléka meggyőzhetetlen, ha kritizáljuk a kormányt. A 2022-es választáson az emberek a kényszereik és a vélt érdekeik alapján voksoltak, és nem az alapján, hogy mi az ország valós, hosszú távú érdeke. Ez fokozottan így volt a falvakban, de ez a fajta választói magatartás megjelent a városokban is. A kormánymédiumok hatására a választók azt hitték, hogy számukra a Fidesz ad biztonságot, ő szavatolja a békét, tartja távol a migránsokat, ő biztosítja a közmunkát, a 13. havi nyugdíjat, az adó-visszatérítést.
(...)
A szavai alapján az ellenzéknek nincs tere se a parlamentben, se a terepen. Akkor mit tehet az ellenzék, mi lesz a dolga?
Ki merem mondani, hogy a Fideszt most nem lehet legyőzni, ez a rendszer nem legyőzhető, ennek csak akkor lesz vége, ha magától összeomlik.
De ez a rendszer csak az államcsőd esetén ismerné el a bukását. Nem így látja?
Akkor se ismerné el, az ukránokat, az oroszokat, a szankciókat áterőltető uniót, Sorost, a migránsokat, a Covidot és a világválságot okolná, önmagát soha. Pedig egy politikai rendszer nem a válságtól omlik össze, hanem attól, hogy nem tud jó választ adni a válságra. A Fidesz rendszere erre lesz alkalmatlan. Az ő rendszerük és nomenklatúrájuk ugyanis a külső támogatásokból él. Az ország kap uniós pénzeket, ez nagyjából a GDP négy-öt százaléka, ebből finanszírozza a fejlődést. Ennek hiányában a GDP stagnált vagy csökkent volna az elmúlt tíz évben. A NER-lovagok meg abból gazdagodnak, hogy az állam folyamatosan támogatja cégeik működését, és túlárazott megrendelésekkel látja el őket.
Csakhogy az a cég, ami az állami preferálás miatt tud mindig nyerni, nem versenyképes a nemzetközi piacon. Márpedig ha a legnagyobb magyar cégek nem versenyképesek a világban, akkor Magyarország sem az. Az ország gazdasági versenyképtelenségéről vall, hogy az export nagyjából nyolcvan százalékát a multicégek itteni – európai szinten alacsony béreket fizető – üzemei produkálják, a húsz százalékot meg a mezőgazdaság hozza, ami többnyire feldolgozatlan termékeket ad el külföldön.”
Nyitókép:MTI/Koszticsák Szilárd