Európában első alkalommal Magyarországon rendezték meg a világ egyik legjelentősebb konzervatív konferenciáját, a CPAC-et, melynek főszervezője az Amerikai Konzervatív Unió, idei társrendezője pedig az Alapjogokért Központ volt. Az eseményt fajsúlyát nagyban növelte, hogy beszédet mondott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, videóüzenetben köszöntött Tucker Carlson, de hosszú a sor, hiszen valóban izgalmas beszédeket hallhattunk.
Hallgatva az előadásokat, számos kérdés fogalmazódott meg bennem, az egyik és talán legfontosabb, hogy
mit jelent ma konzervatívnak lenni?
Ha ezt 20 évvel ezelőtt kérdezik, éppen kamaszéveim legjavában, akkor valószínűleg valami olyasféle választ adtam volna, hogy a konzervatív az egy őskövület, olyasvalaki, aki nem halad a kor változásaival. Mindezek mellett valószínű elég unalmas is.
Ha most kérdeznék meg ezt tőlem, akkor úgy fogalmaznék, hogy a konzervatív nézeteket valló egyén olyasvalaki, aki erősen próbál ragaszkodni azokhoz a szellemi értékekhez, viselkedési mintákhoz, amelyeket sokan gondoltak helyesnek vagy teljesen magától értetődőnek akár néhány évtizeddel ezelőtt is.