Ha ezt 20 évvel ezelőtt kérdezik, éppen kamaszéveim legjavában, akkor valószínűleg valami olyasféle választ adtam volna, hogy a konzervatív az egy őskövület, olyasvalaki, aki nem halad a kor változásaival. Mindezek mellett valószínű elég unalmas is.
Ha most kérdeznék meg ezt tőlem, akkor úgy fogalmaznék, hogy a konzervatív nézeteket valló egyén olyasvalaki, aki erősen próbál ragaszkodni azokhoz a szellemi értékekhez, viselkedési mintákhoz, amelyeket sokan gondoltak helyesnek vagy teljesen magától értetődőnek akár néhány évtizeddel ezelőtt is.
Nem, nem azért változott meg a véleményem, mert idősebb lettem pár évvel. Azért mert, egyre inkább az az érzésem, hogy valami baja van ennek a világnak most. Az Európai Parlament úgy döntött, hogy ezek után már a férfiak is szülhetnek, átalakíthatják a gyerekek nemét, és akkor kezdik meg a szexuális nevelésüket, amikor mi még javában az osztás és szorzás művészetével bajlódtunk. Az esti filmezést is nehéz megúszni úgy, hogy a történetbe ne kerüljön bele legalább egy rendhagyó kapcsolat.