Bemenjek, ne menjek be...

„Szinte percről percre változott itt is az álláspont, aminél rosszabbul nehezen sülhetett volna el az egész. Bármit is mondjanak, sokkal jobban járnak, ha az első pillanattól fogva amellett tartanak ki, legyen az bár a beülés vagy a kimaradás.

Külön rontott a helyzeten, hogy április elején még egyenesen a korábbi LMP-társelnököt nevezte meg példaként Fekete-Győr András. »Ezt a fajta politizálást kell felerősíteni a következő négy évben. A Momentum képviselői arra vállalkoznak, hogy a Hadházy-modellt sokszorosítsák meg« – jelentette ki a jelenlegi frakcióvezető. Ehhez képest most ott tartunk, hogy Hadházy még csak a Momentum frakciójának tagja sem lesz. Mindezt miért? Mert végül a párt politikusai félig-meddig beültek az alakuló ülésre. Illetve hát, mint a népmesei okos lány, hozni is kívántak, meg nem is: az egyik részen megjelenve, a másikon nem. Ha az elején azt írtuk, hogy a döntésképtelenség a legrosszabb választás, úgy az vonatkozik erre az esetre is.

Egyébként bár legitim lehet a részvétel és a távolmaradás is, utóbbinak nincs sok értelme, ha közben mégis felveszik a mandátumukat. Ugyancsak ez vonatkozik arra, hogy beülnének az Országgyűlésbe, de máris azt kommunikálják, hogy a Fidesz túlhatalma miatt sok dolguk ott nem lesz. Tény, hogy a Fidesz-kétharmad feltehetőleg úthengerként halad tovább ezt követően is, és nem sok ellenzéki javaslatra lesznek kíváncsiak. A nagyvonalúság, a párbeszédkészség eddig sem igazán volt a Fidesz sajátja. Csakhogy erről ismételten a választók döntöttek, tőlük kaptak a kormánypártok ilyen jelentős felhatalmazást. Az ellenzéki pártok pedig a szavazóiktól arra, hogy képviseljék őket – igen, az Országgyűlésben. Persze, azon kívül is, de olyasmi nem szerepelt a szavazólapon, hogy »viszont ha a Fidesznek kétharmada lesz, akkor legyetek jelen is, meg nem is a Parlamentben.«” 

Fotó: Földházi Árpád