Bödőcs, a hergelönc

Búcsúszentlászló április harmadikán ellene szavazott nemcsak az O1G-pártoknak, hanem országos ismertségre vergődött szülöttének is. Talán úgy ítélhették meg a zalai falu lakosai: Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt még Bödőcs Tibornál is humorosabb stand up-os. Ennek fényében, pont mivel a választást komolyan vették, nagy többséggel a Fidesz jelöltjét és pártlistáját támogatták.

a Momentum politikusára csak 25 százalékuk. 

Nem lehet ezt annyival elintézni, hogy senki sem próféta saját hazájában. Országosan a narancsszín volt a kinyilvánított többségi politikai akarat falvaktól megyei jogú városokig. Most pedig, aki akar, röhöghet magán Bödőcsön is, nem csak a poénjain. A paraszti gyökerű őstehetség humorista azért vált személyében röhejessé, mert egy ország és azon belül szülőfaluja mondott ellene politikai agitációja tartalmának.

Nekem személy szerint mégsem ugrál a rekeszizmom. Ez a Hofihoz és Sándor Györgyhöz fogható képességű zalai gyerek korábban elbűvölt azzal is, hogy produkcióiban ontotta szülőföldje tájszavait, vegyítve a maga kifejezetten költői nyelvi leleményeivel és érzékeny szociográfiai, lélektani meglátásaival.

Csalódásom azzal kezdődött, hogy azt kezdtem érzékelni, a magyar vidékről nincs már jó szava,

vagy körmeneten vallásukat ellenszenvesen gyakorló demens nénik.

Emlékeztem a Kádár-korszakból: éppen a társadalom törzsökös magyarságtól való elidegenítésére szövetkezett valaha a kommunista diktatúra a pesti kabaréval. A „befalazott Hugyos Józsi” kabaréterrorja volt ez.

Persze az elsőgenerációs értelmiségi Bödőcs ebből nagy „hozzáadott értékkel” elevenített fel valamit: ő nem műparasztkodott, ő igazi tájszólással és posztparaszti életanyaggal tudott szolgálni.

Más kérdés, hogy pár éve már (minő nyelvészeti tévedés!) zalai tájszólással figurázta ki Bödőcs Tibor a Fejér megyei Mészáros Lőrincet is. Legemlékezetesebb, zseniálisnak bátran nevezhető alkotása viszont egy Gyurcsány-paródia volt.

A nagy ereszkedés az volt a pályáján, amikor kikötött az összefogni vágyó ellenzék aktivizmusánál. Nem az elmúlt hetekben történt ez, amikor meserajzfilm alámondójaként reklámozta a „Nyomtass te is!” kampányanyagait, arra próbálván rávenni az embereket, hogy az ellenzéki kiadványt postaládákba dugva maguk vigyék el „az igaz híreket a kis falvakba”. A súlyos zökkenést akkortól számíthatjuk, amikor Gulyás Márton Partizánja számára portréinterjút adott.

Nos, azon a tavaly októberi felvételen

mire nézte ki az utóbb csúfosan leszerepelt közös ellenzék a dunántúli parasztszármazékot:

„Nagyon nagy kérdés, hogy neked 2022-ben lesz-e szereped Orbán Viktor habzsidőzsi kapzsiságának a széleskörűvé tételében… Ami köznevetség tárgyává válik, az onnantól kezdve politikailag meghaladható. Már nem egy piedesztálon áll, hanem egy ilyen kövérkés, a száját nyalogató, összefüggéstelenül beszélő, csak a kapzsiságát szem előtt tartani képes figura…”

A Gulyás Marci által közvetített megkísértésre jó Bödöcsünk bizony nem szándékozott eléggé ellenállni. Mint akinek jól esik a cirógatás, csak tessék-lássék hárított: „Hát, lehet, nem tudom, fogalmam sincs, hogy ez igaz-e, nem hiszem, hogy a bohóc megváltoztatná, hogy mit gondolnak az emberek erről…”.

Látjuk, hogy Bödőcsnek – minő emberi és művészi tragédia! – nem sikerült az emberek Orbán-szemléletét ilyen értelemben megváltoztatnia.

Talán április harmadika óta – egy pillanatra csak – átfutott rajta az a sejtelem is: kár volt ilyen pártosan felfogni a közéleti kabaré küldetését.

Holott pont az említett Partizán-műsorban még azért szólta le mesterét, Fábry Sándort, hogy kivehető a szövegeiből a Fidesz-szimpátia.

Bödőcs Tibor, a nép fia, politikai ámokfutása alatt akkor tagadta meg a néplelket igazán, amikor a békevágyó lakosság előtt negatívumként akart beállítani egy bizonyos kormánykijelentést. Azt, hogy halált okozó fegyvert nem fogunk átengedni, sem küldeni Ukrajnába. „Hogyha kér Vlagyimir, akkor majd küldünk” – adta egy sosem volt Orbán szájába, hazugul élcelődve.

De nem számolt azzal a humorista, hogy a magyar társadalom zöme – a kormányhoz hasonlóan – pontosan tudja: mennyire könnyen bele lehetne sodródni a háborúba, főleg ha engedünk a provokációknak.

A vasárnapi választás után a megbukott Rig Lajos tapolcai jobbikos közös ellenzéki jelölt kiszáll a politikából. Az ellenzéki szócső: VV Zsolti pamlagos interjúvoló nem készít több politikai műsort. Mások látványosan a bőröndjükkel babrálnak… Bödőcs Tibor viszont a Facebookon kijelentette – aligha búcsúszentlászlói – híveinek: ő csak egy időre vonul el, új könyvet, új műsort akar alkotni. Addig is ránk hagyja a folytatódó „putyinizációt”, „polgári szalonnáculást”.

Továbbra sem érti a társadalmat? Búcsúszentlászlót és egyáltalán a vidéket is végleg a bömbiautó(párt)vezetők s a Pestről kiszállt szavazatszámlálók szemével látja?

Bejegyzésében volt azért egy jó kifejezés, nekem legalábbis tetszik: „megélhetési hergelöncök”. Csak nehogy ő legyen az, amivel a NER-lovagokat vádolja.