Csapdában – A baloldali összefogás bukásának következményei

„Az április 3-i, történelmi léptékű bukással gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnő csapdahelyzetbe került a baloldali ellenzék. A hangsúly azon van, hogy a baloldali ellenzék, hiszen a problémát éppen az jelenti, hogy az elmúlt években egy nagy, egyesült DK-t csináltak az ellenzéki térfélből. Erre a nagy, egyesült DK-ra, és annak politikájára mondott egy hatalmas nemet Magyarország bő egy héttel ezelőtt.

Egy ekkora pofon után szinte lehetetlenségnek tűnik újragombolni azt a bizonyos kabátot. Nézzük, meg, hogy miért.

1. Elég lenne leváltani a balliberális pártok vezetőit, és újakat ültetni a helyükre? Meggyőződésem, hogy nem. Sokan mondják, hogy Gyurcsány Ferencnek, Donáth Annának, Jakab Péternek és a többieknek le kellene mondaniuk egy ekkora zakó után. Ez valóban így volna szokás és ez is volna a tisztességes, de önmagába véve ez sem vezetne semmilyen megoldásra. Hogy miért? Mert a magyar emberek nem csak Gyurcsány Ferencre, Donáth Annára és a többiek személyére mondtak nemet, hanem arra a mindenestől nemzetellenes újbaloldali és szélsőliberális politikára is, amit a szövetségük képvisel. Mi változna, ha ugyanezt a nemzetellenes politikát holnaptól nem Gyurcsány Ferenc vagy Donáth Anna, hanem a – példa kedvéért – Arató Gergely és Cseh Katalin képviselné a pártjaik elnökeként? Semmi. Fából vaskarika. Alapvető tévedés azt hinni, hogy a balliberális politika »jó«, csak a vezetői miatt nem tud érvényesülni.

2. Márki-Zay Péter saját pártja. Sokan táplálnak hiú reményeket, hogy majd Márki-Zay Péter saját alapítású pártja hozza el a változást az ellenzéki térfélen, és létrejöhet egy polgári-liberális, de semmiképpen nem újbaloldali és szélsőliberális, azaz DK és Momentum mentes ellenzéki pólus. Erre egyébként minden esély meglett volna, egészen a tavalyi év elejéig, de Márki-Zay ezt elpuskázta. Mára már annyira »össze-dékázta« és »össze-momentumozta« magát, hogy az újbaloldali és szélsőliberális bélyeg ráégett, számára nincs visszaút a nemzeti oldalra, marad a DK-Momentum szövetség halálos ölelése.

3. Játszunk el a gondolattal, hogy Márki-Zay Péternek mégis sikerülne összetákolnia egy nemzeti-liberális, DK-Momentum mentes ellenzéket. Kit érdekelne? Ki hinné el neki ezek után, hogy »ő ott sem volt«, amikor mindannyian láttuk, hogyan tartotta a hátát a kommunisták visszakapaszkodási kísérletének? És ha még létre is jönne ez az erő, mégis mit gondol Márki-Zay? Hogy majd a DK, a Momentum, az MSZP és Jobbik nem indít rá jelölteket, hanem azt mondják, jólvan, csináld csak, Péter, mi mentünk? Ugyan már, nevetséges.

Szóval ilyen hosszú az árnyéka a 22-es csapdájának, amivel vélhetően 2026 is eldőlt. Véletlenül sem a balliberális roncsszövetség javára.”

Nyitókép: Facebook