A vesztes ellenzéki vezetők magyar hangja: Kádár János

„A választási vereségük sokkja után néhány baloldali »kormányváltó« már kimerészkedett a fényre, hogy töredelmes önkritikával elismerje bukásukat, és magyarázatot adjon elemi erejű kudarcuk okairól.

Miután a fenti mondat csupán fikciós eleme írásomnak, bele kell nyugodnunk, hogy hazai összebútorozott ellenzékünk vezetőinek őszinte számadását, az elhasalás valódi okainak feltárását az idők végezetéig várhatjuk, mint Samuel Beckett Godot-jának megérkezését. Miközben ezen morfondíroztam, felrémlett előttem az egész 20. századi magyar történelem.

A rendszerváltás előtti Kádár-rendszer teljességgel önkritikamentes hablatyolása, amidőn az ATV-ben az egymásnak kilincset adó, a meséből ismert »forró vizet a kopaszra« arcot vágó baloldal prominensei ugyanazzal a vehemenciával vádaskodnak, terelnek, mint ahogy az akkori legvidámabb barakk pártvezetői tették. Vagy ahogy például a Kádár előtti Tanácsköztársaság szellemi toprongyai üzentek a »sötétben bujkáló rémhírterjesztő és reszkető ellenforradalmároknak«.

A jövőbeli terveik ecsetelésekor is a kapitányuk süllyedő hajójába kapaszkodva ugyanúgy pufogtatják önfelmentő szóvirágaikat, ahogyan azt a szocializmus pártértekezleteinek kommunistái tették, amikor is az imperialista-kapitalista Nyugat elleni propagandájukkal ajándékozták meg a tisztelt nagyérdeműt. A lényeg, ahogyan a múltban, úgy a jelenben is: ők személy szerint nem hibásak.”

Borítókép: Facebook