„NAGYPÉNTEK: MAGYARORSZÁG KERESZTRE FESZÍTETT NÉPE, BÁTORSÁG!
Nem ma, hanem április 3-én feszítették keresztre Magyarországot. A csőcselék újra torka szakadtából kiabált, hogy Barabást akarja. Akiről pedig tudták, hogy rabló, gyilkos és elítélt bűnöző. De nekik mégis ő kellett, s nem kellett a változás, a tisztulás lehetősége és a szabadság. A népet felhergelték, elvették az eszét, akár csak azon a napon, amikor a Mester állt ott Pilátus előtt, aki pedig meg akart neki kegyelmezni. De a döntést a népre bízta, nem számolt azzal, hogy a lincselő indulatkeltés olyan erőtér, ami még egy Istent is képes halálra adni. Pedig Pilátus érezte azt a tisztaságot, ami a Mester lényéből sugárzott, azt, hogy soha nem fog megalkudni, nem kollaborál semmilyen bűnös hatalommal, sem vallásival, sem világival. És hogy soha nem fog letérni a szeretet radikális útjáról, bármilyen árat is kelljen fizetnie érte. Mert az igazi szeretet soha nem méricskéli azt, hogy mi lesz annak az ára, ha a kitaszított, megvetett, arctalanná tett embertársai mellé áll, hogy végre érezzék: nincsenek egyedül.