„Talán, mert családilag érintett vagyok, talán mert régóta taszít, amikor megmondják mit/kit kell szeressek, mit/kit kell utáljak, vagy csak, mert taszít a zsidó törvények hangulata, ami a világunkat ellepte, párszor neki kezdtem ennek a néhány sornak. Félelmetes, ami a szomszédban történik, de engem az is megrémít, ahogy egyesek reagálnak rá. Félelmetes, mert a gyűlölet úgy kezd teret nyerni és áramlani a bőrünkben, mint a legabszurdabb Hitchcock filmekben.
Pár nap leforgása alatt ugyanis a komplett orosz nép háborús bűnössé kezd válni. Pedig nem hiszem, hogy Forma 1-es pilótáknak, énekeseknek, művészeknek, hova tovább az 141 éve halott Dosztojevszkijnek bármi köze lenne az orosz-ukrán háborúhoz. Márpedig úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Pusztán származás, vagy állampolgárság alapján diszkriminálunk. Rod Dreher szúrta ki a legjobb példát erre a végtelenül ijesztő jelenségre, miszerint egy milánói egyetem azért törölte Dosztojevszkij kurzusát, nehogy »botrány« legyen belőle. Hiszen mély megdöbbenésükre, Dosztojevszkij orosz.
Ma ott tartunk tehát, hogy ha nem fújod a nyugati média passzát szelét, háborúpárti vagy, egy uráli pásztor, sőt egy home-made vodka. Dehogy. Egyszerűen csak különvélemény is létezik a világon. (Mármint még ugye létezik?) Miért kéne például egy 140 milliós népet hirtelen globálisan diszkriminálni? Hiszen ez az etnikai alapú hőbörgés, amit a fejletnek nehezen nevezhető nyugat folytat nem csak az orosz kormányt sújtja, hanem mindenkit. Értsd: a metro- a hetero- a homoszexuális oroszokat, azokat, akik kimentek tüntetni a háború ellen és azokat is, akik nem. Azokat, akik azt sem tudják, hogy mi történik, és azokat is, akik ma csak gyerekek – és ez a legrosszabb az egészben. Ennek az undor cunaminak ugyanis a következő generáció issza majd meg igazán a levét, hogy jó előre elspájzoljunk egy kis konfliktust a következő évtizedekre is. Pedig nem lenne, nagyon bonyolult elkerülni pár évtizednyi extra gyűlölködést – főképp, hogy »mi« elfogadóak volnánk és toleránsak.