Pár nap leforgása alatt a komplett orosz nép háborús bűnössé kezd válni

„Talán, mert családilag érintett vagyok, talán mert régóta taszít, amikor megmondják mit/kit kell szeressek, mit/kit kell utáljak, vagy csak, mert taszít a zsidó törvények hangulata, ami a világunkat ellepte, párszor neki kezdtem ennek a néhány sornak. Félelmetes, ami a szomszédban történik, de engem az is megrémít, ahogy egyesek reagálnak rá. Félelmetes, mert a gyűlölet úgy kezd teret nyerni és áramlani a bőrünkben, mint a legabszurdabb Hitchcock filmekben.

Pár nap leforgása alatt ugyanis a komplett orosz nép háborús bűnössé kezd válni. Pedig nem hiszem, hogy Forma 1-es pilótáknak, énekeseknek, művészeknek, hova tovább az 141 éve halott Dosztojevszkijnek bármi köze lenne az orosz-ukrán háborúhoz. Márpedig úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Pusztán származás, vagy állampolgárság alapján diszkriminálunk. Rod Dreher szúrta ki a legjobb példát erre a végtelenül ijesztő jelenségre, miszerint egy milánói egyetem azért törölte Dosztojevszkij kurzusát, nehogy »botrány« legyen belőle. Hiszen mély megdöbbenésükre, Dosztojevszkij orosz. 

Ma ott tartunk tehát, hogy ha nem fújod a nyugati média passzát szelét, háborúpárti vagy, egy uráli pásztor, sőt egy home-made vodka. Dehogy. Egyszerűen csak különvélemény is létezik a világon. (Mármint még ugye létezik?) Miért kéne például egy 140 milliós népet hirtelen globálisan diszkriminálni? Hiszen ez az etnikai alapú hőbörgés, amit a fejletnek nehezen nevezhető nyugat folytat nem csak az orosz kormányt sújtja, hanem mindenkit. Értsd: a metro- a hetero- a homoszexuális oroszokat, azokat, akik kimentek tüntetni a háború ellen és azokat is, akik nem. Azokat, akik azt sem tudják, hogy mi történik, és azokat is, akik ma csak gyerekek – és ez a legrosszabb az egészben. Ennek az undor cunaminak ugyanis a következő generáció issza majd meg igazán a levét, hogy jó előre elspájzoljunk egy kis konfliktust a következő évtizedekre is. Pedig nem lenne, nagyon bonyolult elkerülni pár évtizednyi extra gyűlölködést – főképp, hogy »mi« elfogadóak volnánk és toleránsak.

Azt megtanultuk már, hogy ha a nyugati világ utál valamit, vagy valakit akkor abban nagyon jó. Pedig most úgyis utálkozhatna, hogy alkalmaz némi distinkciót. Például nem öntik ki a vodkát, nem veszik le az orosz irodalom klasszikusait a boltok polcairól, nem zárnak be orosz művészeti kiállításokat és még sorolhatnánk. Sőt a helyzet megoldásában a hírtelen mindenhonnan felbukkanó ukrán szakértők sem segítenek. Miért? Az elmúlt évtizedben a világ nagyobb emberi jogi krízisei során nem nagyon láttuk a hashteg cseréket, zászlóvillantásokat, pedig a rohingyák, pakisztáni keresztények, újgurok, szaudi nők, dél-afrikai fehérek, stb. biztos számítottak volna rá.

Igen, a háború érjen végett minél hamarabb és adja Isten, hogy minél kevesebb emberi áldozatot követel majd - és nem egy befagyott konfliktus lesz, mint amire sokan számítanak. Ám amikor ez a vihar elvonul, ott áll majd a világ egyik fele azzal a bűntudattal, amit nem tud, de nem is akar majd feldolgozni: miért kellett Putyinnal egy kalap alá venni a mindenkori orosz népet?

Tanulhatnánk a történelemből. De tényleg! Különösen úgy, hogy tőlünk nyugatra gyakorlatilag mindegyik hangoskodó ex-gyarmattartó állam részt vett már népírtásban, háborús bűnökben, népek leigázásában, egyszóval birodalmi együtt gondolkodásban. Nekünk, magyaroknak talán ezért nem a kiszolgálás, a hangosan üvöltők megtapsolása a feladatunk. Mi kell, hogy legyünk a józanság, a lelkiismeret, aki segít, de óva int a hibáktól. Hiszen, mi már tudjuk milyen hibázni, de azt is tudjuk milyen egy rohadt érzés, ha pár emberrel egy kalap alá vesznek egy egész nemzetet.

Béke.”

Nyitókép: MTI/EPA/Roman Pilipej