Jegypénztár mellett állva egy tizenéves félénk lány kérte, hogy segítsek

„Ahogy állok a jegypénztár mellett, egyszer csak egy vékony hang kéri, hogy segítsek: Varsóban várja az anyukája. Egyedül utazol? – kérdezem a tizenéves, nagyon félénk lányt, akinél egy hátizsák és egy szatyor van. Nem, – feleli – itt van velem Luna és már mutatja is a kis táskát, amiben egy tengerimalac alszik békésen. Három napja indult otthonról, Moldávián keresztül utazott, hogy az anyukájához érjen Varsóba. Apukája meghalt egy éve, a nagyszüleivel élt, anyukája pedig Lengyelországból küldött haza pénzt. És most egy kis hátizsákkal és Lunával indult el a biztonság felé. Az öregek otthon maradtak, ők már nem akarják elhagyni azt a helyet, ahol egész életükben éltek. Kátya még soha nem volt külföldön. Egy lvov melletti kisvárosból jött, ez élete első utazása. Bár nagyon fél, a bátorsága erősebb.

Kátyát hazavittem. Egy éjszakát ágyban aludhatott, zuhanyozhatott, főtt ételt evett. Késő este még beültünk az autóba és felmentünk a Citadellához, hogy legyen egy emléke, fényképe erről a csodálatos városról, Budapestről. Reggel utazott tovább.

Én meg itt ülök és bele sem merek gondolni, mit élt át az édesanyja az elmúlt napokban. Alig várom az sms-t ma este, hogy biztonságban megérkezett és együtt vannak. Kátya megmenekült, de mi lesz a többiekkel?”

Nyitókép: Dobrev Klára Facebook-oldala