Támadás érte Kárpátalját
Lehet, hogy a cél a magyar és szlovák áramszállítások akadályozása volt.
El kell mondani, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük Ukrajnát.
„Oroszország ma reggel megtámadta Ukrajnát. Bekövetkezett a legrosszabb, amit még a borúlátóbb elemzők is csak mint legvégső forgatókönyvet emlegettek. Történelem zajlik a szemünk előtt. A percről percre-közvetítést meghagyjuk a hírportáloknak, eddig az állítható megalapozottan, hogy ami katonai erőt Moszkva Ukrajna köré vezényelt, be is veti. Minden irányból. Lövi a fontosabb ukrán légibázisokat, a keletukrán frontvonalon folyamatosak a harcok, robbanások hallatszanak Kijevben, Harkivban, Odesszában. Rakétatalálat érte a magyar határtól 250 kilométerre fekvő ivano-frankivszki repteret, Lembergben megszólaltak a légvédelmi szirénák. Zelenszkij ukrán elnök elrendelte a hadiállapotot, fegyverbe szólította a lakosságot. Lengyelország és a balti államok az országukat ért fenyegetés miatt konzultációt kezdeményeztek a NATO-val, este rendkívüli EU-csúcs lesz.
Most azonban mégis valami olyasmiről kell írnunk, ami nem avul el holnapra. Magyarország helyzetéről. Állást kell ugyanis foglalnunk. Szomszédunkat, ahol 120-150 ezer magyar – és még 40 millió más nemzetiségű ember – él, nyílt katonai agresszió érte. Éri már nyolc éve, de ahhoz, hiába az állandó kijevi figyelmeztetések, sajnos már hozzászoktunk. Ukrán válságnak neveztük. Ez viszont, ami most történik, nem az eddigi szint. Nagyon nem. Európa ilyet minimum a délszláv háború – de inkább: 1945 – óta nem látott. Ez nem olyasmi, ahol helye van az elmúlt évtizedben megszokott, a szövetségi rendszereink adta magabiztossággal osztogatott körmösöknek meg moszkvai bratyizásoknak.
Állást kell foglalnunk: el kell ítélnünk Oroszországot. Az agresszort. Az amúgy helyesen meglépett nagykövet-berendelésnél több kell. Sokkal több. Nemcsak állítólagos szabadságharcos mivoltunk, hanem az elemi emberség is erre predesztinál minket.
Nem elég Ukrajna területi integritását emlegetni – azt épp most semmisítik meg azok az oroszok, jóllehet az ukrán határok sérthetetlenségét 1991 után több nemzetközi szerződésben garantálták. Számunkra is örök lecke: ennyit ér az ígéretük. El kell mondani, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük Ukrajnát. (Még mielőtt bárki félreérti: nem katonákkal.) Nagyon helyes, hogy készülünk a menekültek fogadására, de a szavaknak most tényleg súlya van. Ha valamikor, hát most helye lenne egy bátor nyilatkozatnak! Az eddig diplomáciai frázisnak számító éles elítélés végre jelentene is valamit. Miért vagyunk képtelenek ezt kimondani? Mert, ahogy a politológus írja, megosztaná a szavazótábort? Komolyan most is ennyi lenne a mérlegelés szempontja, amikor a drag queeneknél kicsit félelmetesebb és közelebbi fenyegetés látszik a horizonton? Csak remélni tudjuk az ellenkezőjét.”
Fotó: Jure Makovec / AFP