Talán hihetőbbé válik, amit mondok, ha nem megyek el szó nélkül amellett, amikor én is bedőlök. Nagyon úgy tűnik, hogy a Kígyó-sziget ostroma abban a formában, ahogy mindenki tudósított róla, nem volt igaz. Én is úgy voltam vele, hogyha van felvétel, és azt validálják a nagy nemzetközi csatornák és a világlapok, továbbá az ellenfél is közzéteszi a maga videóját a sziget elfoglalásáról, ami nem cáfolja az első híreket, akkor biztos úgyis van. Úgy néz ki, nincs úgy. Ám, ha harcban elfogták őket, az a hősiességükön alig változtat, viszont némileg más a helyzet, ha megadták magukat. Nem tudni, mi az igazság, én például biztos nem tudom.
Mindebből a tanulság a konkrét helyzetet illetően az, hogy a trollhadseregek és professzionális propagandagépezet üzemeltetésével vádolt Putyin teljesen amatőr kommunikációs támogatással vágott bele ebbe a háborúba. Az információs küzdelmet az ukránok elképesztő fölénnyel nyerik egyelőre. A nagy általánosságot tekintve pedig azt kell leszűrni, hogy az elmúlt másfél évtized legfontosabb fejleménye – Kína fölemelkedésén túl – a média teljes átalakulása. Az ellenőrízetlenül terjedő hírek és hangulatok valóságfüggetlen önkéntes cselekvés láncolatát képesek beindítani, illetve képesek eltéríteni a valós intézkedéseket vagy azokra inadekvát válaszokat kényszeríteni ki.
Apropó, Greta Thunberg megfogalmazta már iránymutatásait az ukrajnai háborúról? Ja, most nézem: igen. Megnyugodtam.”