Szép ajándékot kapott Sopron, épp a Hűség Napján (VIDEÓ)
A mai útátadást úgy is tekinthetjük, hogy összekötöttük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal.
A stratégiai érdek a béke. Ugyan ezt a történések felülírták, azonban Magyarország első számú stratégiai érdeke továbbra is változatlan: a béke – immáron a béke helyreállítása. A kialakult helyzetben pedig a konfliktusból való kimaradás. Ehhez pedig olyan politikai vezetés kell, amely távol akarja tartani hazánkat a konfliktustól, nem pedig belerántani abba.
Bekövetkezett az, amitől tartottunk: egy háborús konfliktus a szomszédunkban. Csak kapkodjuk a fejünket és próbáljuk követni az eseményeket. Ilyenkor az embert akaratlanul magával ragadja a hírek áradata, minden részletről tudni akar, minden új történéssel képben akar lenni. Fontos azonban egy pillanatra megállni és a „mi történik?” mellett egy másik, talán még fontosabb kérdést feltenni: mi most a magyar érdek?
Az események egyelőre rajtunk kívül történnek, azokra a hatásunk – átmenetileg mindenképp – részleges. Magyarország minden erejével ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében küzdött az elmúlt hetekben. Ezt Orbán Viktor moszkvai látogatása és interjúi során, illetve Benkő Tibor honvédelmi miniszter is több megnyilatkozásában is hangsúlyozta. Az első számú magyar stratégiai érdek tehát: a béke. Sajnos ezt a történések felülírták. Azonban Magyarország első számú stratégiai érdeke továbbra is változatlan: a béke – immáron a béke helyreállítása.
Orbán Viktor a következőképp fogalmazott: „Magyarországnak ebből a katonai konfliktusból ki kell maradnia, mert Magyarország biztonsága a legfontosabb érdek.” Azt gondolnánk, nem nagyon van olyan honfitársunk, aki ne értene egyet ezzel a mondattal, hiszen minden téren ez a nemzeti érdek: biztonsági, gazdasági, társadalmi, politikai szinteken egyaránt. De ha tovább megyünk, akkor egyéni és családi szinten is,
Márki-Zay Péter egy interjúban a következőt válaszolta arra kérdésre, hogy akár magyar katonákat is küldene: „Hát hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is.” Gondolatait jobban is kifejtette: „A NATO közös döntéseit kell végrehajtsa Magyarország is. Tehát, hogyha a NATO úgy dönt, hogy akár fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, akkor természetesen ezt mi is támogatni fogjuk.”
Azzal bizonyára a baloldali jelölt is tisztában van, hogy Ukrajna nem tagja a NATO-nak, tehát sem a katonai szövetségnek, sem pedig Magyarországnak nincsen védelmi, illetve hadbalépési kötelezettsége.
Legyünk realisták: ha NATO-beavatkozás történne és a szövetségünk harcba kerülne Oroszországgal, annak hatásai elsősorban itt jelentkeznének, nem pedig a távoli Egyesült Államokban vagy más nyugati országokban.
Ilyen szélsőséges javaslattal még egy komolyan vehető politikus nem állt elő. Szerencsére Magyarországot és a NATO-t, illetve tagállamait jóval megfontoltabb vezetők irányítják, akik egy kampány adta harcias hevület miatt nem akarják országukat és a szövetséget katonai konfliktusba rántani.
A magyar történelem számtalanszor bizonyította: Magyarország és a régió mindig rosszul jött ki abból, ha a nagyhatalmak háborús konfliktusába belerángatják. A realitás pedig azt mutatja, hogy ma sem lenne ez másképp. A magyar érdek tehát a konfliktusból való kimaradás és a béke helyreállítása, illetve egy olyan kormány és miniszterelnök, akik nem rántanák bele hazánkat egy háborúba.