Eközben Magyarországon és Lengyelországban az EU jogállamisági mechanizmusával kapcsolatos kételyek nem szűnnek. A mechanizmust a gazdag nyugati és északi tagállamok szorgalmazzák, hogy az általuk vélt demokrácia-leépülést megállítsák, miközben a mechanizmus valódi hatáskörét továbbra is homály fedi. Az EU ragaszkodik ahhoz a magyarázathoz, hogy a mechanizmusra azért van szükség, hogy a korrupt és antidemokratikus rezsimek uniós forrásokkal való „visszaélését” megakadályozzák. Budapest és Varsó azonban úgy vélik, valójában a nemzeti szuverenitásukat ássák alá, és az EU intézményesített progresszív értékeit próbálják rájuk erőltetni.
Aligha hibáztathatók azért, hogy ezen országok erre a következtetésre jutottak, hiszen az EU új mechanizmusát a magyar és a lengyel konzervativizmus körüli indulatok közepette alakították ki és fogadták el. Mindkét ország családbarát politikát folytat, amely a népességfogyás megállítását célozza. Magyarország gyermekvédelmi törvényt fogadott el (amit homofóbként aposztrofálnak), hogy korlátozza az LMBT-tartalmak terjesztését, Lengyelországban pedig „LMBT-mentes övezeteket” hoztak létre. Varga Judit igazságügyi miniszter szerint a politikai indíttatású ítélet a gyermekvédelmi törvény miatt született, lengyel kollégája, Zbigniew Ziobro pedig úgy vélte, a jogállamisági mechanizmus ideológiai zsarolás, amivel nyomást gyakorolnak Lengyelországra.
(…)