Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Igen, tudom, hogy már a cím is erős. És legalább 2-3 jelentése is lehet.
„»- Ellenzék: az oktatási rendszer rossz, a szegényeket nem engedi előbbre jutni.
- Ellenzéki szavazó: igen, pontosan így van, és a kormány tehet róla! Változtassunk!
- Ellenzék: akkor mit szólnátok, ha a szabad iskolaválasztás jogát esetleg...
- Ellenzéki szavazó: Be se fejezd, be se fejezd!!!«
Igen, tudom, hogy már a cím is erős. És legalább 2-3 jelentése is lehet, attól függően, hogy ki és honnan nézi a világ dolgait. De mielőtt belemegyünk abba, hogy kell-e félnie bárkinek a többségében cigány diákokkal teli iskolai osztályoktól, vajon érti-e, látja-e mindenki, hogy hogyan alakult át a társadalom és az oktatás kérdése az elmúlt 30 évben? Vajon az örökké mantrázott „csak a tanulással lehet előbbre jutni”, és a „minőségi oktatásba kell fektetnie Magyarországnak” gondolatokon túl akarja-e látni bárki is valóban azt, hogy mi történik, és ami a legfontosabb: meg meri-e bárki fogalmazni, hogy minek kell történnie? Nem igazán. Nagyon sokan még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a saját idealizált iskola-víziójukhoz: az egyik tömb még több fegyelmet, valódi poroszos oktatást, a tanárok (klasszikusan értelmezett tanítók) becsületének, tiszteletének a visszaadását és az egyre silányabbnak tartott generációk grabancának az elkapását követeli, a másikba pedig azok tartoznak, akik a számtalan alternatív, és egyre nagyobb szabadságokat kínáló oktatási megközelítésektől egészen odáig is el tudnak jutni, hogy csak akkor tanuljanak a diákok, ha éppen kedvük van hozzá. Addig meg kézműveskedjenek.
Ki kell mondani, hogy ez a két tömb egymásból él (mint ahogy Magyarországon számos egyéb terület szereplője is hálás a vele szögesen ellentétesen gondolkodónak, hiszen a másiknak a megléte miatt tartja validnak és szükségesnek a saját létezését, saját misszióját).”
Nyitókép: MTI/Balázs Attila