„Ma kaptam egy szórólapot a postaládánkba attól a politikai oldaltól, amelyiknek nem örülnék, ha győzne a választásokon.
Elgondolkodtam: a kereszténységben is a többség szava számít?
A demokráciában időszakonként szabadon szavazunk arról, hogy kit látnánk magunk fölött jó vezetőnek. A választás előtti kampányban a jelöltek igyekeznek meggyőzni az embereket, hogy az ő programjukat támogassák. Ha sikerül több embert maguk mellé állítani, képviselőkké válnak a törvényhozásban.
Vajon ugyanez a demokratikus modell elképzelhető a kereszténységben? Jóllehet ma egyre többen – főképpen az egyházon kívüliek – demokratikussá alakítanák át az egyház belső szisztémáját, próbálkozásaik végül előbb vagy utóbb zátonyra futnak. Hiába akarna valamit ugyanis a többség, az attól még nem feltétlenül jelentené az isteni igazság megnyilvánulását.
Az adott kor embere képes azt gondolni, hogy olajozottabbá tudja tenni a keresztények közösségét, ha bizonyos engedményeket tesz – mondjuk a humanitás és a tolerancia talaján állva. Ám ez a szemlélet igencsak szembemegy például az evangélium végítéletről szóló példázatával. A jók és a gonoszak, az okosak és a buták szétválasztásra kerülnek, kompromisszum nélkül. Jézus azt is mondja, hogy »sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak«. Vagyis nem a többség jelenti a győzelmet.”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán