A házasságkötés gyakorlata visszatért, a tartalma viszont már kiveszett.
„Vasárnap indult el a 15. jubileumi Házasság hete rendezvénysorozat. Mit jelent ma Ön szerint a házasság intézménye, és mit jelentett a történelem folyamán?
Nagyon aktuális ez a kérdés, mert rengeteget változott a házasság fogalma az idők során. Egyrészt nagymértékben károsodott az eredeti jelentéséhez képest, amelyben eredetileg a mi európai-keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződést jelentett.
Ez a jelentés a II. világháború befejezéséig tartotta magát, és a vallási szemléletű embereknél mind a mai napig él is ez a fajta életgyakorlat. Az 1950-es évek vad kommunizmusában nagyon háttérbe szorult a vallás, valamint minden olyan etikai elv, ami ezzel összefüggő, így mind a templomba járás, mind a különböző szertartások művelése komoly következményekkel járt. Az emberek megfélemlítetten, hosszú időn keresztül mindezt legfeljebb csak titkon csinálták, de templomi esküvőről nem lehetett szó.
És hogyan változott meg a helyzet?
Magyarországon nagyon jól lekövethető az, hogy amint olyan szemléletű kormányzat került előtérbe, ahol ismét vissza tudták hozni a keresztény értékeket, és felszabadult valamiképp a spiritualitással foglalkozás, úgy hullámzó módon, de a házasságkötés gyakorlata is visszatért; a tartalma viszont már kiveszett, mert már nem ugyanaz volt, mint hajdanán. A házasság nagyon komoly, életre szóló elköteleződéssel járt együtt úgy, hogy a válásokat valóban igyekeztek az emberek elkerülni. A válások megjelenése az emancipáció, a feminista mozgalmak, a női esélyegyenlőség révén a házasság intézményébe is beszivárogtak, és a nők munkába állása is tetézte ezt.
Ön szerint minek köszönhető az, hogy változott az utóbbi években a házasság intézményének megítélése?
Az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert tíz éve folyik a családok előtérbe helyezése, a családokkal kapcsolatos mindenféle intézkedés pozitív kísérlete, hogy egyrészt legyenek családalapítások, a fiatalok találjanak úgy egymásra, hogy vállaljanak majd közös életet, vállaljanak közös gyermeket, másrészt minden kívánt gyermek megszülethessen. Mozgalmi és kormányzati szinten egyaránt nagy erők mozdultak meg.”
Nyitókép: Földházi Árpád
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
A szurkolók abban bíznak, hogy ez csak egy rossz vicc.
