Ágaskodik Gyurcsány ambíciója

„Elménk gyakran becsap minket, emlékeink torzítanak, sokszor csak a jóra emlékezünk… A politikai amnézia többé-kevésbé mindnyájunkat sújt. Érdemes azonban felidézni egy emlékezetes pillanatot! Gyurcsány 2014-ben nyilatkozta, hogy a közös kampányban »Mesterházyt ezerrel támogatja«, de ha bukik, akkor a saját »miniszterelnöki ambíciója ágaskodni fog«. Még hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni? Ó, dehogynem! Politikai értelemben mindenképpen.

Ha Gyurcsány Ferenc szerepe tehertétel a baloldalon, ha a Jobbik, a Momentum és az LMP se akarta látni a közös listán őt, de az MSZP is bosszús volt, hisz az egykori kenyértörő vezetőjük az ő kárukra erősödött, akkor valamit tenniük kellett volna. Nem mutogathat másra Márki-Zay Péter sem azután, hogy szilenciumot kért Gyurcsánytól, aki egy hónapig bírta csak ki főzőcskézéssel és szabadversek megírásával. Megunta magát, megunta a baloldal totojázását, és január elejétől begyújtotta a rakétákat, ma pedig – az évértékelők után – mindenki róla és Orbán Viktorról beszél.

Nem az lett volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy Gyurcsány Ferenc az évértékelőjén szépen elmondja, hogy miért alkalmas Márki-Zay Péter miniszterelnöknek? Mik az erényei, miben több, mint Orbán Viktor? Ám ő mégsem mondott róla semmit. Pontosabban Gyurcsány Ferencnek sikerült az a bűvészmutatvány, hogy úgy beszélt Márki-Zayról, hogy nem mondott semmi lényegeset róla. Néhány mondat, ténymegállapítás, utána pedig a saját pártjának dicsérete. Világos beszéd, világos helyzetértékelés.

A helyzet az, hogy az ellenzéki választópolgárnak is egyre inkább az az érzése, hogy valóban Gyurcsány Ferenc irányítja a folyamatokat a baloldalon – nem a Fidesz találta ezt ki. Elég visszanézni az évértékelőjét, ami ugyan súrolta a blaszfémiát, telis-tele volt személyeskedő szavakkal, lement kutyába, ha kellett, de mégiscsak egy ellenzéki »népvezér« képét sugározta.

A képlet egyre világosabb: az egyik oldalon Orbán Viktor, a másikon Gyurcsány Ferenc… Van az előre, és van a hátra.”

Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd