„»Kerékkötők, károgók, hátráltatók, országrombolók mindig voltak, de az ő nevükre senki sem emlékszik, mert a magyar nemzet kiejti őket az emlékezetéből« – hangsúlyozta Orbán Viktor a Magyar Zene Háza átadása kapcsán. Arról az ikonikus épületről van szó, amely a magyar öntudat, élni akarás és dinamizmus jelképeként tudja meghatározni a nemzettudatot, tükröt mutatni nekünk, magyaroknak, hogy mire vagyunk képesek, ha akarunk valamit.
Oda lehet menni és megcsodálni a liget fái közé nőtt, nagyon futurisztikus és hihetetlenül légies létesítményt, majd odabenn ledöbbenni a tartalmon, amelyet ez a forma körülölel. Csak az számít, hogy magyarok vagyunk, a mi kultúránk kicsi részének otthona ez az építmény. A budapesti főpolgármester, aki elvben városa ékköveként tekinthetett volna a Magyar Zene Házára, az átadóünnepségen nem volt jelen, utána viszont elküldte veretesnek szánt gondolatait a közösségi médiában.
Ez az ő szintje, egy Facebook-posztban igyekszik mindent összekaparni, amellyel a közös örömbe belekároghat. Ő ugyanis nem örül, a Liget-projekt esküdt ellensége, az ikonikus épület helyett ő a fakivágás ezerszer megcáfolt mantráját ismételgeti, miközben pontosan az ő elvtársai, a ligetvédő hisztérikusok öltek meg egy ilyen faóriást.
Karácsony Gergely egy másfajta gondolkodás képviselője. Ő ma kizárólag a szavazatokat számolgatja, keresi a kákán a csomót, próbálja egyre fogyatkozó követői csoportjával elhitetni, hogy amit ott látnak a Városligetben, az egy rossz dolog. Az ő útja forintosítható és kizárólag a mai napról szól, örömtelen és szomorú. Pedig ennél a magyar kultúra sokkal, de sokkal többet jelent.”
Fotó: MTI/Balogh Zoltán