Neked mi is a munkád pontosan?

„Igaz, hogy te is csak annak köszönheted a népszerűséged, hogy egyszer az RTL Klub a képernyőre engedett, és hagyta, hogy a jó meglátásaival, szófordulataival rendelkező kritikus megmutassa ország-világnak, hogy létezik. Lehet, az fáj neked a legjobban, hogy az általad gyűlölt kereskedelmi közeg, ha nem ad anno lehetőséget neked, hogy megmutasd magad, akkor a hőn áhított szubkultúra, amit a saját értékrendedben (szerinted) képviselsz, pont csak annyira lett volna kifizetődő, hogy a rezsicsekk-befizetés után üres zsebbel elmenj te is szalámit lopni. Én neked adok igazat abban, hogy egyesek annyira óhajtják a nyilvánosságot, hogy bármit megtesznek ezért. Van, akinek valóságshow-ja lesz, van, akinek tévéműsora, mások meg előadók lesznek, színészek, zenészek – vagy éppen mindenkit gyalázó kritikusok.

Szerinted az lenne a legjobb megoldás, ha a kereskedelmi televíziók műsorvezetői főműsoridőben korpás költők verseit olvasnák fel, ezzel lendítve a nézettségüket? Ettől érezné a magyar, hogy végre megütjük azt a műveltségi szintet, ami az élethez szükséges? A világ felé a saját »művészetét« mindenki úgy nyilatkoztatja ki, ahogy tudja. A te munkád, hogy mást minősítesz, mi meg szórakoztatunk. Koncertekkel, előadásokkal, olcsóbb-drágább tévéműsorokkal. Nekünk ennyi jutott. Meg te... Ha nagyon magasra tennék a lécet a jelenlegi médiumok, a te neved is csak a postás tudná... Te úgy próbálsz pálcát törni a »magamutogatás« felett, hogy közben iskolapéldája vagy annak. Magát az exhibicionizmust úgy állítod be, mintha annak csak beteges formája létezne, és mindenki, aki nem egy szubkultúrát szolgál ki vele, az egy fertőző, gennyes seb a magyar közéletben.

Én egyáltalán nem kérdőjelezem meg a kritikusi munka létjogosultságát, hiszen lehet építő jellegű, és eshet jól is valakinek, ha számára hízelgő, de valójában az előadó-művészet szemszögéből nézve inkább tűnik egy szimpátián alapuló véleménynek, mint bármiféle értékkel párosuló teljesítménynek. Igazából azt sem tudom pontosan, hogy neked mi a munkád. Kritikus? Újságíró? Mert ha az újságírópályád eredményessége alapján ítélünk meg, akkor az Tóta W. vagy Dezső András szemszögéből igazán megmosolyogtatónak tűnhet.

Igazad van ám abban is, hogy manapság az internet monopóliuma miatt már szimplán szórakoztató tévés produkcióvá vált a tehetségkutató műsorok jellege, de ez még nem ok arra, hogy bárkit degradálj, rágalmazz, amiért részt vesz benne. Legfőként azért sem, mert osztályokkal lentebb lévő ligából felszólni, hogy ti mekkora szarok vagytok, igencsak izzadságszagú. Valójában arra is kíváncsi lennék, mekkora az átfedés azok közt, akik hevesen igenelve jót csámcsognak a rendszeresen gyalázkodó cikkeiden, este meg bámulják a tévét, és növelik a nézettségét az általad lenézett műsoroknak. Nem is látják szerencsétlenek, hogy valójában őket minősíted. Magyarul még azokkal is bajod van, akiknek köszönheted egyáltalán a jelenlegi státuszod. Neked aztán mindent lehet...”