Päivi Räsänen pere a mi perünk is. Az ellene hozott vádakat ellenünk is hozták.
A kérdés most az, hogy a szólásszabadság életben marad-e még Európában (Kanadában épp a napokban halálozott el), cizelláltabban pedig az, hogy megmarad-e a szólás szabadságához fűződő jog a keresztények számára is. Mármint azon keresztények számára, akik nem hajtanak fejet a liberális nyomás, a gender- és a woke-őrület előtt.
„Perem a vallásszabadság próbája lesz” – nyilatkozta a napokban az ötgyermekes édesanya, s tegyük a szívünkre a kezünket: talán még pár évvel ezelőtt sem gondoltuk volna, hogy ilyen nyilatkozatot európai édesanyák tesznek majd.
Mert, hogy a Föld körülbelül ötven országában legalábbis kérdéses a vallásszabadság és az állami apparátus kapcsolata, azt már jól tudjuk (ne feledjük: a legüldözöttebb vallás a világon a kereszténység, Jézus minden hetedik követőjét érinti), de hogy a szimbolikus csatározásokon, karácsonyfa-állítások tiltásán és szóbeli adok-kapokon túlmegy ez a kérdés az öreg kontinensen is, azt még szoknunk kell. Valószínűleg ez is a céljuk.
Nekünk most marad a remény és az imádság,