„A háromszög jobboldali csúcsán a patriotizmus fogalma szerepel, ami a hazához, a szülőföldhöz kötődik, ahol felnőttünk és amihez kötődünk – vagy egykoron oda költöztünk, gyökeret eresztettünk és már otthon érezzük magunkat. Akinek van ilyen hazája vagy szülőföldje, az a legtöbb esetben rendezett közügyeket szeretne ott látni, sőt nemritkán maga is hozzá kíván járulni ehhez. A hazafiság felemlegetése pontosan ezt a hajlandóságot és az ebből fakadó, a köz érdekében kifejtett tevékenységet jelenti. A hazafiság tehát pontosan az, ami valóban össze képes tartani egy közösséget.
Természetesen minden bevándorló hazafi lehet az új országában, ugyanis a hazafiságnál sohasem a származás számít, hanem csakis a készséges együtt munkálkodás a közös jövő szolgálatában.
Jól látható, hogy ebből a politikai háromszögből a CDU új, a szakpolitikai területeket összehangolt és egységes rendszerbe foglaló, egyúttal kiplakátolható programját lehetne kibontakoztatni. Ennek birtokában nem csupán az ellenzéki szerepet tudná szakszerűen ellátni, hanem messzire ható vonzerőt is ki tudna bontakoztatni. Kérdés azonban, hogy az új pártelnök valóban teret ad-e a program mélyreható megvitatásának. Ráadásul az is teljesen tisztázatlan, hogy a német Kereszténydemokrata Unióban megvannak-e egyáltalán az emberek egy ilyen horderejű politikai intellektuális feladat felvállalására. A karrieristák ilyesmire képtelenek. De talán a CDU előtt álló, több évesnek ígérkező ellenzéki politizálás korszakában ismét vonzó lesz olyan embereknek, akiknek nem csak a saját egójuk, hanem a CDU ügye is fontos.”